Századok – 1900
Tárcza - Endrődi Sándor: Századunk magyar irodalma képekben 183
TÁRCZA. 183 ményeket foglalja össze röviden, melyek Erdélyt végleg elszakítva Magyarországtól, a császár provincziájává tették. Wagner Sándor a gyulafehérvári Batthyány-könyvtárban őrzött két jezsuita drámacodex darabjait ismerteti. Török Bertalan némely gyulafehérvári hamis bormérők ellen 1664-ben folyt tanuvallatást közöl az Országos Levéltárból ; kár, hogy ezt ma már egészen szokatlan módon, a rövidítések minden megoldása nélkül teszi. — SZÁZADUNK MAGYAR IRODALMA KÉPEKBEN. Évtizedek óta minden irányban nagy buzgalommal szolgálja nemzeti irodalmunk ügyét az Athenaeum, amiről újabban is bizonyságot ten azzal, hogy a párisi kiállításra szánt franczia nyelvű kiadványai közé két összefoglaló munkát vett tervbe : egy népszerűen megírandó magyarok történetét és egy magyar irodalomtörténetet. Ez utóbbiból a Széchenyi föllépésétől a kiegyezésig terjedő korszak megírására Endrődi Sándor vállalkozott. Munkája az Athenaeum igen szép kicsi nyolczadrét alakú kiadásában (magyarul) most jelent meg. Három szakaszban tárgyalja a felvett kort, mindegyikben egy-egy lángelme kimagasló alakja mellé sorakoztatva azokat a vonzó képeket, melyekben a század irodalmi mozgalmait rajzolja elénk. Sorban vonulnak el előttünk : Széchenyi és kora (Kisfaludy Károly, Katona József, az Auróra-kör, Vörösmarty, Bajza, Bay András, Eötvös József, Kemény Zsigmond), azután a forradalom (Kossuth, Petőfi), majd a forradalom után (Deák, Arany, Jókai, Madách) következő idők. A harmadik szakaszban a komoly múzsák méltatásának is szentel a szerző egy fejezetet, találó vonásokkal jellemezve benne a korszak legkiválóbb történetíróit és munkáikat. Alig ajánlhatnánk élvezetes olvasmányt közönségünknek Endrődi Sándor könyvénél, akit arra kérünk, egészítse ki munkáját a tartalomnál nagyobb czínmek megfelelően az előző és befejező részek kidolgozásával mennél előbb. A TEMESVÁRI KÖNYVNYOMDÁSZAT '1'.S HÍRLAPIRODALOM TÖRTÉNETE. Igen hasznos munkát végzett Berkeszi István tagtársunk, midőn e könyvet megírta s a Délmagyarországi tört. és rég. Muzeum-társulat és Temesvár szab. kir. város közönsége támogatásával közrebocsátotta. Igaz, hogy Temesvár nyomdászata nem régi, alig 130 esztendőre tekinthet vissza, de az utóbbi évtizedek alatt oly arányokban fejlődött, hogy e részben Temesvár talán első helyen áll vidéki városaink sorában. És épen ily arányú hírlapirodalmának fejlődése is. Az első nyomda, melyet »császári királyi privilégiummal« Heimerl Mátyás állított fel 1771-ben, mindjárt egy Intelligenz-Blatt czímű hetilapot is indított s ezzel megteremte a hírlapírást Temesváron, mely azonban német volt, s kivéve az 1851-ben megindult Juzna Pcela szerb újságot, egészen 1858-ig