Századok – 1901
Tárcza - Vegyes közlések - Simonyi Zsigmond előadása Winkler Henrik »Magyarország ős kulturelemei« czímű munkájáról 265
TÁRCZA. 261, elmaradt név- és tárgymutatónak sorsa immár az új senior, gróf Zichy János úr jóvoltából szintén biztosítva van, ezzel a megnyugtató tudattal mondjunk még egyszer hálát az elhunyt Maecenas emlékezetének ! Budapest, 1901. febr. 21. Nagy Gyula titkár. IL CONTE BIANCH ALIAS HUDIANUS. A Századok mult havi füzetében (180 —181. 11.) egy olasz levelet olvasunk 1457-ből Hunyadi László haláláról, melyben Hunyadi Jánosról is történik emlékezés »conte Bianch alias Hudianus« formában. Erről a Bianch névről a hozzá fűzött jegyzet azt mondja, hogy talán »conte B(istricense) Janci«-nak volna olvasandó. Ez — úgy vélem— téves. Itt a Bianco ( fejér) szóval van dolgunk, mert Hunyadi Jánost nyugaton fejér lovagnak nevezték, így Comines Fülöpnél : Chevalier Blanc de Valaigne (Valacquie), s ezért Hunyadi Jánosunkat Gibbon is »withe Knight«nek mondja ; így Wavrin János krónikája egy toldalékában : Jehan le Blanc, melyet Kropf Lajos ismertetett a Századokban (1894. 679. 1.) ; így egy XV. századbeli velenczei kéziratban Nándorfehérvár vívásáról 1456-ban: il bianco, amit Nagy Iván idéz az Úfj Magyar Múzeum 1855-iki évfolyamában (I. 394. 1.), s ugyanott kérdést intéz Wenzel Gusztávhoz, min alapszik ez elnevezés ? A kérdés — tudtommal legalább — mai napig válasz nélkül maradt. Nagyon kívánatos volna tehát, ha Kropf Lajos, Angliában élő hazánkfia, ki oly dicséretes figyelemmel kíséri a külföldi művekben megjelenő magyar vonatkozásokat, erre a kérdésre különös figyelmet fordítana, mert semmi, még a legkisebb dolog sem érdektelen, a mi Hunyadi Jánosra vonatkozik. — L —L. VEGYES KÖZLÉSEK. — A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA első osztályának február 4-én tartott ülésében Simonyi Zsigmond r. tag Winkler Henrik boroszlói egyetemi tanárnak »Magyarország ős kulturelemei« czímű, most megjelenendő munkáját ismertette. Winkler jeles nyelvész, 1896 óta Akadémiánknak is külső tagja, aki magyarul is jól megtanult ; az ural-altáji nyelvekkel foglalkozó műveiben — mint pl. Die Ural-altaischen Sprachen und Völker, Das Ural-altaische und seine Gruppen stb.— mindig tekintettel van a magyar nyelvre, általában folytonos figyelemmel kíséri tudományos törekvéseinket s már többízben tartózkodott huzamos ideig Magyarországon.