Századok – 1910
Történeti irodalom - Déri Gyula: Petőfi Zoltán. Ism. Gálos Rezső 837
837 TÖRTÉNETI IRODALOM, megjegyeznem, hogy a Symmachus-féle hatalmas pogány reactiónak valóban méltó és szép ismertetői ezek a lapok. Itt találkozik a történelem a philologiával : Symmachus relatiójának s Ambrosius 17. és 18. levelének ismertetése philologiai szempontból is igen értékes adalék, így a munka nemcsak a historikusok, de a keresztény latin irodalomtörténet művelőinek sympathiájával is találkozik. RÉVAY JÓZSEF. Iléri Gyula : Petőfi Zoltán. (Petőfi-könyvtár XV.) Budapest, 1909. 8-r. 160 l. Ferenczi Zoltán lelkes buzgalmából létrejött a Petőfi-cultus ébrentartását szellemileg és anyagilag egyformán segítő Petőfikönyvtár. Szellemileg , mert sok becses anyagot halmozott össze, amely eddig kis részében még a kutatóknak is ismeretlen volt. Anyagilag , mert a vállalatból sok jut a Petőfi-háznak, ennek a ritkaszép, becses múzeumunknak, amelynek megteremtése — sok utazás, önzetlen fáradozás, matiné, könyörgés, gyűjtés és minden más módszer felhasználásával — a Petőfi-társaságnak s erre a feladatra leghivatottabb alelnökének, Ferenczi Zoltánnak soha eléggé meg nem hálálható érdeme. Mindezeket s a Petőfi-könyvtár szerkesztőinek önzetlenségét ismételten, kell, sajnos, hangsúlyoznunk most, midőn csak a tavaszszal is egyik napilapunk a vállalat létesítőit ildomtalan (ami még nem baj, mert egyéni dolog), de főképpen (ami sokkal nagyobb baj) igaztalan és indokolatlan támadásban részesíti. Az egész czikk a tévedések vígjátéka, midőn Petőfi nevének üzleti czélokra való felhasználását emlegeti. Csak egyben van némi igaza : hogy a sok becses anyag közé több felesleges, rossz könyv is vegyült. De csak az is , mert a kötetek legnagyobb része, Gyulai Pál, Meltzl Hugó, Barabás Abel, Palágyi Menyhért és Ferenczi Zoltán munkái, becses adalékok Petőfi cultusához. Ezek közé tartozik Déri Gyula könyve is Petőfi Zoltánról. Kétségbevonhatatlan, hogy Petőfi fiának neve is a történelemé , hiszen Petőfi egyénisége minden vonásában kiélezve élt benne tovább. A név maga is végzetes örökség volt. Petőfi Sándor özvegyének rossz néven vették, hogy újból férjhez ment. Egyetlen fiának, Zoltánnak meg éppenséggel romlását okozta apja nagy híre. Életírója nem habozik kijelenteni, hogy Zoltán a társadalomnak derék polgára lett volna, ha nem a nagy költő fia, így az élete a változatos, küzdelmes diákévek sora, egy összetört gymnasista pálya ; a végén a délezeg fiúból roncs marad, szegény tüdővészes beteg, aki az életet újra szeretné kezdeni. SZÁZADOK. 1910. X. FÜZET. 68