Századok – 1912
Történeti irodalom - Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. Válasz Viszota Gyula bírálatára 224
226 történeti irodalom. 226 szeretni és gyűlölni a historikusnak? de igen is ! — gyűlölöm a hazugságot és szeretem az igazságot ! Rettenetes, lázító hazugsággal szennyezték be az insurrectiót ; az én munkám vitairat ennek ellenében, a vitairat minden tulajdonságával. Ezt nem vette észre az én bírálóm. Én csak azt szeretném, állapítsa meg valahol, hogy én az insurrectio javára, vagy — nem tudom , kinek kárára ? — az igazságot elferdítettem ! 3. Állítja, hogy az objectivitás nem egyszer hiányzik művemben. Kérek rá példát ! De ne olyant, mint I. Ferencz jellemzése, melyet felhoz, azt állítván, hogy én nem tudom megbocsátani, hogy Ő Felsége németnek született és azért elfogultan, igen szigorúan jellemzem. Ez igazán érdekes ! Én jellemzésemben a császár környezetében élő emberek, különösen felesége és testvérei nyilatkozatait vettem alapul, sőt vettem át csaknem széhűséggel ; azt pedig Viszota úr megengedi, hogy ő nekik volt okuk kegyesen elnézni és megbocsátani a császár azon bűnét, hogy — bíráló úr szavaival élve — németnek született. Kíváncsi volnék egy kedvezőbb, de mégis igaz jellemzésre ! 4. Következik egy közhely : Ha a király hibázott, a felelősség megoszlik közte és tanácsosai között. Gyönyörű mondás , de csak közjogi munkában, vagy a parlamentben méltóztassék ismételni és ilyen elveket a históriába be ne csempészni. Minálunk ugyanis nincs politikai és anyagi felelősségről szó, sőt egyáltalában felelősségről sincs ; mi csak megállapítunk némely igazságokat. Oh, mi historikusok is tudjuk, hogy a mint a fogfájást simuláló Csokonay V. Mihály oly bájosan bebizonyítá, a legkisebb emberkétől fel az uralkodókig, körül vagyunk véve tanácsadóktól , mégpedig jó és rossz tanácsadóktól. A parlament közjogi és politikai morál szerint — ha ugyan ! — a tanácsadókat ragadja üstököl , mi pedig látván, hogy mily sok, nagy dolog fordul meg az uralkodók személyén, bátrak vagyunk felvetni azt a kérdést is, hogy épeszű uralkodó választhat a jó és rossz tanácsosok, a jó és rossz tanácsok között. Lélektani szempontból éppen az a jellemző s történeti szempontból az a tanulságos, hogy melyik király milyen tanácsadók befolyásának engedett. Ezért bocsátjuk előre a királyok jellemzését ! Csak ezután következnek a kárpitok mögött bujkáló egérkék ! Azt nem mondhatja, hogy nem terjesztettem ki rájuk is figyelmemet , hogy nem adtam képet az udvari pártok tülekedésének s a legfontosabb fordulatokat nem éppen abból magyaráztam meg. Csodálatos egy mulasztás : nem vontam őket felelősségre ! Szerencsére elvégezte azt helyettem Viszota úr , így a gyengébb igények és politikai mérés is kielégítést nyertek. Hiába, közjogi nemzet vagyunk !