Századok – 1919-1920
Történeti irodalom - Martin; Franz: Das Urkundenwesen der Erzbischöfe von Salzburg 1106–1246. Ism. Hajnal István 507
508 TÖRTÉNETI IRODALOM. 508. nak, mint a szomszédos apró forumok. Modern szokásokkal jöttek az udvarba a képzett papok s míg Salzburg szinte évről-évre újakat láthatott szolgálatában, a kisebb testületekhez gyérebben és kevesebben érkeztek. Ezeket olvashatjuk le Martin hideg rendszerességgel nyert adataiból ; s ha a fejlődést az ő nyomán figyelemmel kísérjük és nem elégszünk meg, mint ő, azzal, hogy csak a közvetlen környezettel hasonlítjuk össze, hanem az írásterület legmesszibb részeire is vetünk egy-két pillantást, szintén azt látjuk, hogy a sok változat a salzburgi fejlődésben nem önálló, hanem általános és egyöntetű vezetés következménye. Az első salzburgi pecsét Frigyes érsektől (958—991) maradt fenn, bár a pecsétet ott már előbb is ismerték, hiszen a bajor herczeg 927-ben ott pecsétel. Francziaországban a főpapi és főúri pecsét szintén ekkor, a X. század közepén tűnik föl először s a X. és XI. században még ott is ritka, holott a salzburgi érsekek állandóan használják már. (Giry, Manuel 809, 818. 1.) A notitiaszerűen szerkesztett oklevelek jönnek azután Salzburgban a XII. sz. közepéig s íme, Francziaországban is s ugyaneddig az ideig. (Giry, 816.1.) A XII. sz. közepén Salzburgban a nagy pápai oklevelek szövegelrendezését kezdik utánozni, a scriptura longiort, chrismont, rotat, tanualáírásokat, monogrammot ; s a franczia püspöki oklevelek is épen ekkor mutatják ezeket a charakteristikus külsőségeket (Giry 809.1.) A század végén kezd egységesebb s egyszerűbb lenni minden itt is, ott is. (Giry 731. 1.) Addig igen nagy a változatosság alakban, nagyságban, szerkezetben mindkét vidéken. A XIII. század elején lépnek fel a czélszerűbb formák , a középszerű nagysága a kártyának, a különböző rajzolt jelektől mentes szöveg. Az aláírások Salzburgban utóljára 1218-ban szerepelnek s Francziaországban is csak a XIII. század elején tűnnek el véglegesen. 1240-től kezdve az invocatio Salzburgban igen kivételes ; a franczia hasonló fórumok oklevelein is a XIII. század derekától lesz igen ritka. (Giry 810—819. ) Amennyire a bécsi Staatsarchivban őrzött oklevelek és a kezünkhöz jutott fényképek alapján megítélhettük (az eredeti okleveleknek elég jelentékeny részét vizsgálhattuk meg ily módon), az írás formáinak fejlődése is hasonló szoros összefüggésben áll a nyugattal. A XII. század derekán egy Rupert nevű salzburgi író írása s még egypár utánzó írás valóban elütő sajátságot mutat a szomszédos területek írásaitól, de külön salzburgi iskolára nem szabad gondolnunk, hiszen e sajátságok ugyanez időben a Lüttich környékén dívókkal azonosak (Schubert : Eine Lütticher Schriftprovinz.) A hosszú szárak hullámoztatása, melyet typikus salzburgi sajátságnak mond a szerző, nyugaton gyakori szokás. (Flammermont, 8. arrasi püspök oklevele miből , s bár rövidebb