Századok – 1919-1920

Történeti irodalom - Folyóiratszemle - Balatonfüred 510

510 TÖRTÉNETI IRODALOM. 510. ról 1276-tól kezdve tudunk, s ezután állandóan volt egy-egy jegyzője Bécsnek, a ki azonban nem közönséges írnok volt, hanem jogászember, a legelőkelőbb családokkal rokonságban és tekinté­lyes vagyon birtokosa. Az okleveleket mégis sajátkezűleg írják általában, hiszen az oklevélírás tudománya ekkor a felsőbb jogi képzettséghez tartozott. A XIV. század derekától kezdve már többen voltak egyszerre, a­kik írtak, s a Stadtschreiber tekintélye hanyatlott. Feladatuk a jogi tanácsadás mellett valószínűleg a városi könyvek és számadások vezetése volt. Német nyelvű okle­veleket először 1288-ban találunk Bécsben . 15 évre rá már a legnagyobb ritkaság a latin nyelvű oklevél Igaz, hogy a német nyelv fellépése nem a bécsi gyakorlat vívmánya, hiszen épen ezekben az évtizedekben egész Európában (Magyarországon sajnos, nem) a nemzeti nyelven kezdik írni az okleveleket s Ausztria vidéki fórumai már előbb használták azt, mint Bécs városa, de a latin nyelvnek ily hirtelen kiszorulása tanúskodik arról, hogy az írásbeliség itten eleven talajra talált. Hajnal István, Otto H. Stowasser: Die Steuerfreiheit der Wiener Burgkapelle. Eine Urkundenfälschung des 14. Jhs. Wien, 1920. 1—20. 1. 4 tábla facsimilével.) Érdekes XIV. századbeli hamisításnak jött nyomára a szerző a bécsi várkápolnának szóló oklevelek között. IV. Rudolf herczeg eltörölte a bécsi egyházak vámmentességét, hogy a város fejlődését elősegítse , de kis idő múlva kedvencz kápolnáját, a Szt. Háromság alapítványát mentesítette eme rendelkezése alól. Ilyen gyöngeségek rontották meg most is, mint más esetek­ben is, különben erőszakos reformjainak sikerét. Rövid idő múlva a Burgkapelle s utána más egyházak is hasonló kiváltságleveleket mutattak fel. Az előbbinek okleveleiről mutatja ki Stowasser hamis voltukat, s pedig, hogy egy 1298-iki oklevél írását utánozta valaki, a ki igen értette a herczegi kanczellária szokásait. S mivel Rudolf maga is készíttetett hamisítványokat saját kanczelláriájá­ban, saját háza érdekében, valószínű, hogy az ő saját kanczelláriá­jának egyik hivatalnoka kapott vérszemet és készítette a vár­kápolna hamis leveleit is. Hajnal István: Folyóiratszemle, Balatonfüred, 1920. 36. és 37. sz. Juhász Kálmán: Licentia­tusok a Balaton mellékén. Részlet a szerzőnek a magyarországi licen­tiatusokról szóló nagyobb munkájából, mely kivonatosan ismerteti a balatonmenti kath. egyház súlyos helyzetét és a licentiatusok érdemes működését a hódoltság idejében. A szerző eddig még nem ismert levéltári anyagot is használt munkája megírásánál.

Next