Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Hajnal István: Irástörténet az írásbeliség felújítása korából. Ism. Szentpétery Imre 262
263 TÖRTÉNETI ,IRODALOM ségével annak érdekeit szolgálja. Nem a szerzetesrendek tagjai, hanem a világi papok ezek, kik a középkor derekán, mindaddig míg a világiak ki nem szorítják őket, a diplomatiában, az udvari kanczelláriákban s az állami élet sok ágában fontos szerepet visznek. Szerző dolgozata ennek a világi papságnak működését vizsgálja annak legbőségesebb és legmaradandóbb emlékeiben, az oklevelek írásában, és arra az eredményre jut, hogy az írás tanúsága szerint ennek a papi osztálynak a műveltsége a jelölt korban, az írásbeliség felújulása korában közös forrásra vezethető vissza : az egyetemekre, nevezetesen pedig az akkor nagyhírű és virágkorát élő párisi egyetem hatására. Mégpedig nem csupán hazai viszonyainkról van szó. Szerző megállapításai ugyanis a középeurópai államokra vonatkoznak : Francziaországra, Ausztriára, Magyarországra és részben Németországra is. A párisi egyetem nivelláló hatása az említett szempontból ezeken a területeken egyaránt megállapítható. Ezt az egyező, közös forrásra visszamenő fejlődést ugyan a szerző elsősorban a tárgyalt korszak okleveleinek írásain állapítja meg; azonban természetes, hogy ha az írás tanulása épen az írásbeliség fellendülése korában annyira a párisi egyetemen központosul, ezzel együtt a művelődésnek más elemeit is ott sajátítják el s onnan hordják szerte magukkal azok, a kik a magasabb igényű írás megtanulására a nyugati központba sereglenek. És valóban másnemű, főkép nyelvészeti megállapítások a franczia hatásnak (nálunk pl. a magyar helyesírás tekintetében való) egyidejű érvényesüléséről szólnak. Minthogy pedig a szerző megállapítása szerint főleg keleten (nálunk, Magyarországon) e párisi tanítványok szerepe döntő volt s itt a XII. és XIII. században általában minden előkelő fórum modern, képzett oklevélírójában a párisi egyetem növendékét kereshetjük, a művelődéstörténet és politikai történet számos jelenségének hátterét adhatja meg ez az elmélet s az európai közoktatás történetére is az egykorú oklevelekből e nyomon jelentős következtetéseket vonhatunk. Az út, amelyen Hajnal ezekhez az eredményekhez eljut, röviden a következő. Az írásnak mint a közélet jelentékeny tényezőjének szerepe tudvalevőleg a X. és XI. században, az írásreactió korában a legkisebb. A mindennapi életben alig használták, szükségét nem igen érezték. Ezért e korban a jogi természetű írások, az oklevelek is ritkák, az írás pedig, főleg Középeurópában jórészt csak a könyvek készítésére szorítkozik. De a könyvek szüksége is nagyon csekély még, miért is az egyháziaknak sem kellett okvetlenül írni tudniok, sem pedig az írásban nem a könnyed és gyors kezelhetőségre, hanem a világos olvashatóságra törekedtek.