Századok – 1921-1922
Történeti irodalom - Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve. Ism. Zsinka Ferencz 400
TÖRTÉNETI IRODALOM. 401 olvasójától, hogy a tanultakon huzamosabban elmélkedjék, hogy az olvasó utána is járhasson a mondottak valóságának. Ezen az okon tehát Takáts könyve ismeretes, nemcsak gyönyörködtetés. Adatokat kapunk a könyvből nagy halmazzal, művészettel, gyökeres magyar nyelven, amelyen rajt játszadozik a XVI. század zordon erejének patinája. Már a könyv czíme is ingerlő, a szépirodalmat sejtető : A régi Magyarország jókedve. Ki ne menekülne mohósággal a régi Magyarországba egy kis jókedvet látni ! Takáts Sándor mesterien forgatja a pennát. Tolla alól rendre lépnek elő és megszólalnak fakult írásokba temetkezett drága ismerősök, a régi magyar élet nemzetconserváló alakjai, a tekintetes vármegye, a nemes város és a vitézlő katonanép, helylyel-helylyel beszélni kezd némelyik nagyobbrendű uraság is, mint Szelepchényi prímás, Forgách Zsigmond, de nagyobbára a közrend vígan lakását, tréfabeszédét olvassuk a tudós novellákban. Valami csekély igazítást azonban kénytelenek vagyunk tenni, ami a novellákból magától szól hozzánk. Nem mind jókedv, nem mind dinom-dánom, amit a könyvben olvasunk. A szegény komáromi péntökösök pénteki szenvedései ; a nemes város küzdelme az árdrágítással ; Forgách Zsigmond támasznélküli hazafi tépelődései ; a komáromi lakosok aggságai Lubrecht gróffal, a ki vizes bort mért számukra és mikor e miatt szót emeltek, lázadás miatt akarta őket lezáratni ; a pesti polgárok zavargásai a bíróválasztás miatt, majd börtönbe jutásuk és több más darab a kötetben nem a szökkenő jókedv csapongását zárják előnkbe. Van Takáts Sándornak három kötetnyi rajza a török hódoltság idejéből. Élvezetes olvasmányok, gazdag tanulsággal. Annak a három kötetnek a legfőbb mondanivalója a következő : Vegyétek eszetekbe T késő utódok, hogy a török hódoltság ideje nem volt oly sötét korszak, mint eddig hittétek ! A török basák és iszpáták nemes védelmezői voltak a jobbágynak, a katona együtt mulatott sokszor mindkét részről, sok apró szívességet tettek egymásnak, ajándékokat vettek egymástól és protectiókat. Hiba tehát a török hódoltságot a pusztulás korszakának tartani. Mikor a három kötetet elolvastuk, a sokfelől kibányászott anyag sokat beszélt, de igazáról teljesen meggyőzni nem tudott bennünket. Az előttünk levő kötet célzatában szintén azt mondja, hogy a törökös idők vidám idők voltak, következésképen nem lehet a nemzet egyetemes története szempontjából az egész epochát a pusztulás korának tekinteni. Takáts Sándor tétele sok fontolgatást fog még okozni, nagyszámú adatai súlylyal esnek a mérlegbe, de mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy még mindig több adatra lesz szükségünk ahhoz, hogy Salamon Ferencznek komor rajzú képétől elfordulva, a Takáts Sándorénak helyeseljünk. Századok, 1922. I-V. fiizet. 26