Századok – 1923-1924

Történeti irodalom - Oppermann; O.: Die kölnisch-niederrheinischen Urkunden. Ism. Hajnal István 190

190 történeti irodalom. Kötte maradnak a numizmatikai résznek az egyes pénver­dékhez fűzött bevezetések és nem pontosak a császárok rövid életrajzai sem. Mindamellett nélkülözhetetlen segédeszköz lesz e könyv a hanyatló impérium történetével való foglal­kozáshoz és többek közt jó szolgálatokat fog tenni a római Pannónia kutatóinak is. Dr. A. A. O. Oppermann: Rheinische Urkundenstudien. I. Teil. Die kölnisch-niederrheinischen Urkunden. (Bijdragen van het Institut voor middeleeuwsche Geschiedenis der Rijks-Uni­versiteit te Utrecht. VII.) Utrecht, 1922. XII+458 1. A szerző már 1900-ban átvette a megbízást a legrégibb rajnai oklevelek kiadására. A viszontagságos idők okozta megszakítások miatt azonban csak most adja a munkának első kötetét. E kötet a kritikai résznek első felét tartalmazza; a máso­dik fogja hozni a trieri-mosellandi oklevelek vizsgálatának eredményeit. Egy harmadik kötet foglalja majd magában az oklevél-hasonmásokat. A jelen munka első része az okleveles gyakorlat jellem­zésével foglalkozik a 870—1158. évekből, megvilágítván az oklevélről való jogi felfogás fejlődését különösen a régibb időkben, az oklevéladó fórumok és az írók szerepét és műkö­dését, az oklevélformák főbb változásait. Majd áttér a különböző oklevélcsoportok kritikai vizs­gálatára. Közel 20 nagyobb ágazatát a hamisításoknak követi nyomon, úgy hogy munkája valóságos gyökeres tisztogatása az alsó-rajnai oklevélkincsnek e három évszázadból és telje­sen tehermentesíti a készülő kiadványt a magyarázó résztől. Tökéletes biztonsággal uralkodik anyagán; ritka hamisít­vány az, amelynek eredetéről, céljairól és készítőjéről ne tudna közelebbi felvilágosításokat adni. Igen érdekesek és a történeti kritika számára fontosak azok a részletek, ame­lyekben az írókéz megfigyelésével és szövegkritikával egy­korú évkönyvek, életrajzok keletkezéséről és írásáról ad biz­tos meghatározásokat. Elszórtan számtalan felvilágosítást találunk e kritiká­ban a tárgyalt területnek okleveles szokásairól, amiket az összehasonlító diplomatika hasznosan értékesíthet. Igen sajnáljuk azonban, hogy összefoglaló, részletes diplomatikát nem adott és, amint látjuk, annak megírását a kiadvány során nem is tervezi. E tekintetben elveszítenék rengeteg tapasztalatát és tudását, melynek tanúsága e kriti­kai munkának minden fejezete és amelynek megszerzéséhez egy másik tudós élet lesz majd szükséges. A mi szempontunk­ból egy messzi vidék diplomtikájában az összehasonlításra alkalmas megállapítások természetesen fontosabbak, mint az­ oklevélkritikai eredmények.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék