Századok – 1925-1926

Történeti irodalom - Áldásy Antal: Címertan. Ism. Hajnal István 195

TÖRTÉNETI IRODALOM. 195 nek Lonovics függelékben közölt római naplója, mely anélkül, hogy szenzációkkal, a manapság oly divatos „leleplezésekkel" szolgálna, bepillantást enged egyrészt írójának tiszteletre­méltó egyéniségébe, képességeibe, másrészt a kor kultúr­históriájának sok érdekes, intim részletébe. A könyv kiállítása bizony nem mintaszerű. Ez azonban nem a kiadó Szent István-Akadémián múlott, hanem a nyo­masztó anyagi körülményeken. Patek Ferenc: Áldásy Antal: Címertan. (A magyar történettudomány kézi­könyve, Π. kötet, 6. füzet.) Bpest, 1923. 1964­­. + 6 tábla. Arról a szaktanulmányról, amely talán a legérzékelhe­tőbb módon állítja az egyetemi hallgató és a művelt közönség elé a középkori eredetű társadalmi institúciókat, szintén van már hát sokáig nélkülözött kézikönyvünk. Rövid, nyugodt összefoglalás, de kiterjed a heraldika minden kérdésére, melyre a címertantól, mint saját célú szaktudománytól, mint a történelem segédeszközétől,­­ mint a művelődéstörténet alkotórészétől, feleletet várhatunk. A címertan elemeinek előadása logikus és szemléltető; minden részletükben figyelemmel van a történeti fejlődéstől hozott változásokra, s ezáltal a címerek kormegállapító és korjellemző hasznára tanít. Az irodalmi és címertan-történeti visszatekintés egyúttal a heraldika keletkezésének és élő korá­nak társadalomtörténeti okait is előadja. A speciálisan magyar címertani rész a szerző igazi ter­rénuma, hol saját évtizedes kutatásának eredményei is nagy szerepet játszanak. Az a gond, mellyel e részt kidolgozta, s amellyel a vonatkozó magyar példákat mindig pontosan idézi, remélhetőleg sok hasznot fog hajtani az ifjú nemzedék heral­dikai munkásságának megindításában. A rövidre szabott ter­jedelem ellenére is mindig módot talál arra, hogy a fejlődés formáinak politikai összefüggéseire is rámutasson, nem álta­lánosságokkal, hanem bizonyító fejtegetésekkel. A középkor magyarjának aránylag csekély érdeklődését a címerek iránt társadalomtörténeti okokkal magyarázza, s a gyakorlat és formák változásainál sikerülten mutat rá a külföldi művelő­désnek és művészetnek hatásaira. Ilyen, lehetőség szerint minden oldalú vizsgálat után jellemző módon rajzolja a magyar heraldikában kifejlődött speciálisan magyar vonáso­kat, oly elképzelhetően, hogy e jellemzésnek termékenyítő hatása a jövő munkásság irányaiban mindenesetre érez­hető lesz. Tán azt lehetne csak kívánni még, hogy az élő heraldika korának rajzában még nagyobb arányokban nyúlt volna bele a fejlődés gyökereibe, bővebben rajzolván a messzibb földek (francia, angol) lovagkorának szerepét a címerhasználat ki­alakulása körül. A német fejlődés tán túlságosan eredetszerű- 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék