Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Stern; W.: Die differentielle Psychologie in ihren methodischen Grundlagen. Ism. Hajnal István 642
632 TÖRTÉNETI IRODALOM. 646 lóknak okoskodással és intuícióval való fölkeresése az egyéni lélekben, szerintünk, bizonyos rendszerrel és céltudatossággal ruházhatja fel munkánkat, mellyel az egyén jellemrajzát akarjuk adni. Nem szigorú „vascsuklók" hát ezek, hanem olyan momentumai a léleknek, melyek mindnyájunkban megvannak és amelyeket saját magunkban is csak a legképzeletdúsabb s egyúttal legőszintébb megértéssel, s többnyire csak bizonyos távlatból, tudunk konstatálni. Az aktusokat, azon értékek szerint, melyekre irányulnak, bizonyos osztályozás alá vehetjük. De csak methodikai célokból. Ugyanis minden aktus komplikált jelenség már kisebb-nagyobb mértékben benne tükröződik az egész lélek. „Mindenben minden benne van" —, ezt az összeszövődést nem vették eddig kellő figyelembe. Végtelen vegyüléke mindenütt a motívumoknak. Az Énnek mindig osztatlan egysége követeli ezt. És mégsem jelenthet ez teljes haost; kell lenniök örök tendenciáknak, mert hiszen csak így értheti meg az egyik emberi lélek a másikat! így támadt a szerzőben a gondolat, hogy éppen e vegyülést használja kiindulópontnak. Nem tudjuk eléggé hangoztatni e tétel jelentőségét a mi céljainkra nézve. Már magában az is sokat jelent, hogy az Én-nek egy végtelenül jellemző sajátságát fedi fel az és ezáltal az elvont fogalmat szinte szemléletessé, érzékelhetővé teszi előttünk; a történeti hős lelkét, mint a Teremtésnek egy csodás eleven tüneményét, úgy állítja elénk. Nem látjuk már, ha ez útmutatásra hallgatunk, az embert úgy magunk előtt, akár csak egy pillanatig is, mint egyetlen érzésnek, gondolatnak, vágynak bábját. Állandó készenlétet látunk az emberben különböző aktusokra, lehetőséget változásokra. Az érzések, vágyak soha sincsenek elkülönítve a lélek ősi talajától. Figyelmeztet bennünket ez az alapelv a történeti hős életének minden oldalú vizsgálatára. Óv attól a törekvéstől, hogy minden körülményt mindenáron egy lelki irány magyarázatának szolgálatába állítsunk és ezzel minél súlyosabban megokolhassuk azt, hogy miért cselekedett éppen úgy a hős, ahogyan cselekedett. Az ilyen kíméletlenségek a történeti alakok emberi volta ellen általánosan szokásban vannak. Divergens tulajdonságokat zavaróknak tartottak általában az ilyen „jellemrajzok", holott az embert sokszor éppen nem megegyező, hanem az egymással ellenkező tulajdonságaiban lehet legbensőbben megérteni. Minden lelki aktusban tehát a lélek totalitása hat. Minden élmény értelemtől súlyos és vonatkozásokban végtelen gazdag. Az individuális és társadalmi szellemi aktusok áttekintése vezet bennünket az emberi jellemet meghatározó fő