Századok – 1925-1926
Történeti irodalom - Kötzschke; Rudolf: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters. Ism. Váczy Péter 866
TÖRTÉNETI IRODALOM 1 875 történetében. Esterházy herceg, Ausztria első meghatalmazottja volt a londoni konferencián, mely Belgium önállóságáról döntött. A mű futó megjegyzéseiből is kivehető, hogy milyen rendkívüli bizalmas helyzete volt e magyar főúrnak az angol uralkodócsaládban, amely család pedig Metternich politikájával szemben nem érzett barátságosan, és milyen jelentékeny tevékenysége az angol külügyi politikával összefüggő nagypolitikai kérdésekben. Hajnal István: Brunn, Walter von: Die Handschrift des Schnitt- und Augenarztes Caspar Stromayr in Lindau im Bodensee. Zu der Lindauer Handschrift (P. 1.46.) vom 4. Juli 1559. Mit einer historischen Einführung und Wertung von Idre- Verlagsanstalt. Berlin, 1925. Ára vászonkötésben 62, pergamentkötésben 70 márka. A sérvmetszés és hályogműtét ősrégi művészetét évszázadokon át rendszerint vándorló sebészek végezték. Ezek közt akad elég olyan, ki szakmáját a kor színvonalához képest kifogástalanul ismerte és gyakorolta, sőt tovább is fejlesztette. A szemészet történetének legkiválóbb ismerője és megírója, a nemrég elhúnyt Hirschberg írja: „A tanulatlan sebészek és borbélyok, ezek a szó szoros értelmében vett kézművesek azok, akiknek a sebészet és a gyakorlati szemészet újramegalapítása köszönhető, s akik figyelemreméltóképen nem a tudósok latin nyelvén, hanem anyanyelvünkön írnak." A sebészet nagy reformátora, a renaissance korabeli francia Ambroise Paré és híres olasz kortársa, Pierre Franco is az egyszerű chirurgusok soraiból kerültek ki. Főleg az utóbbi híre és az orvostörténelemben mint geniális sérv- és hályogoperatőr s nevéhez fűzik a magas hólyagmetszés felfedezését, s aki elsőnek operálta meg a kizárt sérvet, a hályogműtétek terén pedig nagy sikereket aratott. Németországban ebben a korban egyetlen egy sebész sincsen, akit az orvostörténelem az említett francia és olasz mellé állíthatott volna. Éppen ezért nyer nagy jelentőséget Stromayr kézirata, aki önállóan s nyilvánvalólag teljesen függetlenül a sebészet külföldi nagyjaitól, szakmáját bizonyos vonatkozásaiban még Franco-nál is különb módon vitte előbbre. Hogy ezt az orvostörténelem csakis most állapítja meg, annak az az oka, hogy Stromayr kézirata évszázadokon át felfedezetlenül rejtőzött szülővárosánk, Lindau im Bodensee-nek városi levéltárában. 1909-ben tett róla először rövid említést az akkori városi levéltárnok, dr. Wolfart lelkész, Lindau város történelmében. 1910-ben Sudhoff professzor Lipcsébe hozatta el a kéziratot, 1913-ban közölt belőle az Archiv für Augenheilkunde három képet és hét lapnyi terjedelmű szöveget, mely az aránylag jelentéktelen szemészeti részletet tartalmazza. Sudhoff azonban még ezt megelőzőleg megbízta Brunn professzort, az akkor még