Századok – 1927-1928

Történeti irodalom - Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Ism. Szelényi Ödön 900

900 történeti irodalom, 900 a dolgozás kárára vált. Oly kérdés szakembere­k, amelyhez az anyagból valami egész újat kell teremtenie az írónak, ha valóban újat akar mondani, és odaadó elmélyedéssel új levéltári anyag híján is hozhat nagy eredményeket. A mun­kájának fogalmazása is sietésre mutat, erre mutatnak az aránylag elég gyakori sajtóhibák is. Erőteljesebb, összefog­lalóbb szerkesztéssel, átgondolással, fogalmazással sokkal több eredményt mutatna fel a szerző munkássága a nagy­közönség körében is. Hajnal István, Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Debrecen—Budapest, 1928. 446 + VII. lap. A magyar tudományosság eleddig meglehetősen elhanya­golta egyik tartozó feladatát és ez, hogy az egyes szaktudo­mányok magyar fejlődését, kialakulását írja meg. E tekin­tetben még legjobban áll a magyar történettudomány és magyar filozófia története, míg a többi tudományszakban inkább csak vázlatokkal rendelkezünk. Már ebből a szem­pontból is elismerést érdemel Mitrovics vállalkozása, aki épp annak a szaknak, melyben évtizedek óta nagy sikerrel munkálkodik, részletes és sok tekintetben mintaszerű törté­netét nyújtja. Fáradsága nem volt csekély, hiszen Radnai R. kis füzetén (1889) és Jánosi B. vázlatán (1915), még néhány előmunkálaton kívül a nagy anyagot is neki kellett össze­gyűjtenie. Anyaga szinte teljesnek mondható, még az értesítőkben és folyóiratokban megjelent cikkek is alig kerülték k­i a figyelmét. Tisztára véletlen lehet, hogy egypár név és dol­gozat mégis kimaradt. Így pl. a tragikum elméleteit tárgyaló fejezetben Losonczi Lajos: A tragikum c. Volkert nyomán haladó tanulmánya (Pozsony, 1899), a dramaturgiai dolgo­zatok közül: Hevesi Sándor: Dráma és színpad 1896 és A szín­játszás művészete c. munkád; Sebestyén K. Dramaturgiája 1919; a művészetbölcseleti munkák köréből Ligeti Pál: Új Pantheon c. műve (1926) stb. De ez igazán csekély hiány! Még nehezebb volt az anyag feldolgozásának a mikéntje, tehát a módszer kérdése. Szerzőnk itt arra törekedett, hogy a chronológiai módszert, az eszmék és problémák fejlődését feltüntető módszerrel összekapcsolja, ami általában sikerült, de itt-ott mégis nem volt mellőzhető, hogy ugyanazon eszté­tikus több fejezetben is elő ne kerüljön, meg az összetartozó problémák külön szakaszokban ne említtessenek, így pl. Beöthy Zs. A tragikumról írott művével a III. korszakban van megemlítve, élete és méltatása a IV. korszakban, majd is­mét szerepel a nemzeti szellem vizsgálatánál. Erdélyi J. pedig mind a romanticizmus, mind az ideálrealizmus korá­ban szerepel; vagy pl. a tragikum elmélete a III., a komi­kum elmélete ellenben már a IV. korszakban van tárgyalva. Óriási nehézségeket kellett itt a szerzőnek leküzdenie, nem

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék