Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Ism. Szelényi Ödön 900
900 történeti irodalom, 900 a dolgozás kárára vált. Oly kérdés szakemberek, amelyhez az anyagból valami egész újat kell teremtenie az írónak, ha valóban újat akar mondani, és odaadó elmélyedéssel új levéltári anyag híján is hozhat nagy eredményeket. A munkájának fogalmazása is sietésre mutat, erre mutatnak az aránylag elég gyakori sajtóhibák is. Erőteljesebb, összefoglalóbb szerkesztéssel, átgondolással, fogalmazással sokkal több eredményt mutatna fel a szerző munkássága a nagyközönség körében is. Hajnal István, Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története. Debrecen—Budapest, 1928. 446 + VII. lap. A magyar tudományosság eleddig meglehetősen elhanyagolta egyik tartozó feladatát és ez, hogy az egyes szaktudományok magyar fejlődését, kialakulását írja meg. E tekintetben még legjobban áll a magyar történettudomány és magyar filozófia története, míg a többi tudományszakban inkább csak vázlatokkal rendelkezünk. Már ebből a szempontból is elismerést érdemel Mitrovics vállalkozása, aki épp annak a szaknak, melyben évtizedek óta nagy sikerrel munkálkodik, részletes és sok tekintetben mintaszerű történetét nyújtja. Fáradsága nem volt csekély, hiszen Radnai R. kis füzetén (1889) és Jánosi B. vázlatán (1915), még néhány előmunkálaton kívül a nagy anyagot is neki kellett összegyűjtenie. Anyaga szinte teljesnek mondható, még az értesítőkben és folyóiratokban megjelent cikkek is alig kerülték ki a figyelmét. Tisztára véletlen lehet, hogy egypár név és dolgozat mégis kimaradt. Így pl. a tragikum elméleteit tárgyaló fejezetben Losonczi Lajos: A tragikum c. Volkert nyomán haladó tanulmánya (Pozsony, 1899), a dramaturgiai dolgozatok közül: Hevesi Sándor: Dráma és színpad 1896 és A színjátszás művészete c. munkád; Sebestyén K. Dramaturgiája 1919; a művészetbölcseleti munkák köréből Ligeti Pál: Új Pantheon c. műve (1926) stb. De ez igazán csekély hiány! Még nehezebb volt az anyag feldolgozásának a mikéntje, tehát a módszer kérdése. Szerzőnk itt arra törekedett, hogy a chronológiai módszert, az eszmék és problémák fejlődését feltüntető módszerrel összekapcsolja, ami általában sikerült, de itt-ott mégis nem volt mellőzhető, hogy ugyanazon esztétikus több fejezetben is elő ne kerüljön, meg az összetartozó problémák külön szakaszokban ne említtessenek, így pl. Beöthy Zs. A tragikumról írott művével a III. korszakban van megemlítve, élete és méltatása a IV. korszakban, majd ismét szerepel a nemzeti szellem vizsgálatánál. Erdélyi J. pedig mind a romanticizmus, mind az ideálrealizmus korában szerepel; vagy pl. a tragikum elmélete a III., a komikum elmélete ellenben már a IV. korszakban van tárgyalva. Óriási nehézségeket kellett itt a szerzőnek leküzdenie, nem