Századok – 1927-1928
Történeti irodalom - Albisi Barthos Indár és Kurucz György: Történelmi atlasz. Ism.: vitéz Málnásy Ödön - 901
történeti irodalom. 901 . csoda, hogyha itt-ott törekvése nem teljesen sikerült. A négy főkorszak megkülönböztetése azonban elfogadható. Ezek: I. Az úttörők kora. (Bessenyei, Szerdahelyi, Döbrentei, Buczy, Kazinczy, Bacsányi.) II. A romanticizmus kora: Kölcsey, Schedius, Toldy, Bajza, Vörösmarty, Eötvös, Ilenszlmann, Erdélyi.) III. A reálidealizmus kora. (Greguss, Erdélyi, Arany, Gyulai, Kemény Zs., Salamon F., Szász K., Lévay J., Madách I.) IV. Az új század. Itt a problémák (pl. zeneelméleti, verselméleti vizsgálatok) és irányok (Böhm és iskolája, pszichológiai irány (Alexander stb.), biológiai irány (Pekár K. stb.) szerint csoportosítja az írókat. Szerző nemcsak ismerteti az írókat és munkáikat ée ezt mindig világosan, érthetően teszi, hanem jellemez és értékel is, mégpedig teljes sikerrel. Semmiféle elfogultságot nem tanúsít, hanem mindenkinek és minden iránynak megadja, ami megilleti. Nem mondható elfogultnak nemzeti tekintetben sem, mert mindenütt nyíltan megnevezi a külföldi, túlnyomókig német forrásokat, melyekből esztétikusaink merítettek. Külön is kiemelendőnek tartjuk Kölcsey és Gyulai méltatását; szépen értékeli Rákosi Jenőt is, legmagasabbra mégis Péterfy Jenőt állítja, akit esztétikai zseninek mond, ami talán mégis túlzás? Látnivaló, hogy néhány kifogásom a mű nagy értékét és érdemét nem érinti. Egyébként, mint a legtöbb tudomány magyar fejlődésénél, az esztétika terén is szinte a legújabb időkig két vonás szembeötlő. Az egyik az, amelyet már Erdélyi I. is megállapított a filozófiával kapcsolatban, „hogy nálunk a bölcsészetnek nincs származatos folytonossága, hanem csak szakadozott irodalma", Molnár Aladár pedig a nevelési elméleteket illetőleg. Ugyanígy vagyunk a magyar esztétikával, ahol szerves fejlődésről alig beszélhetünk. A másik az, amelyet Mitrovics is nyomatékosan kiemel, hogy a magyar esztétikai írók túlnyomólag a külföldi írókra hivatkoznak, még kisebbekre is, ellenben a hazai kísérletekről rendszerint tudomást sem vesznek! A szolidaritás e hiánya, mely mindig nagy kárára volt a magyar tudománynak, hiszen közös erővel sokkal többet lehetett volna elérni — sajnos, ma sem szűnt meg egészen és kivált a filozófiai szakokban érvényesül, kevésbbé a nyelv- és történettudományban. Mitrovics nagybecsű munkája e szempontból is sok megszívlelendő tanulságot kínál. Szelényi Ödön, Albisi Barthos Indor és Kurucz György: Történelmi atlasz a világtörténelem tanításához. Középkor és újkor. A m. kir. Állami Térképészet kiadása, 1928. A napokban hagyta el a sajtót albisi Barthos Andor és Kurucz György harmadik történelmi atlasza. Az új atlasz a középkori és újkori anyagot tartalmazza és egy évvel ezelőtt