Századok – 1932
Szemle - Tüll Alajos S. J.: Bertalanffi Pál S. J. 1706–1763. Ism.: Tóth László 99 - Udránszky Elemér: Trencsén vármegye északi részének gazdaság-társadalmi viszonyai különös tekintettel Ruszinszka községre. Ism.: Fekete Nagy Antal 99
SZEMLE. 99 majd Iglón telepedett le, ahonnan Magyarországot ismételten is beutazta propagandacsinálás céljából. Egy Paschko nevű herrnhuti emisszárius pedig győri származású s a Szepességen tanulta a borbélymesterséget. Ezenkívül említés történik arról, hogy a herrnhutiaknak Pozsonyban és Eperjesen is vannak híveik, továbbá Herrnhutban külön instrukciót készítettek a Magyarországba utazók számára-Kívánatos volna ezek alapján a felvidéki herrnhuti mozgalom egyéb adatainak felderítése és tisztázása is, bár valószínű, hogy ez az erdélyinél is kisebb méretű volt s itt sem terjedt túl a németül beszélők körén. Wiczián Dezső (Sopron), Tüll Alajos S. J.: Bertalanffi Pál S. J. 1706 17(S3. Pécs, 1931. 271. Széleskörű levéltári kutatások alapján irt életrajz. Bertalanffi főműve a Világnak két rendbéli rövid ismerete (Nagyszombat, 1757) nyelvészeti és különösen művelődéstörténeti fontossága miatt méltóan sorolható rendtársai, Faludi Ferenc, Molnár János és különösen Taxonyi János munkái mellé. T. értekezése, amely különlenyomat a pécsi Pius-gimnázium értesítőjéből, hősének életrajzán kívül a jezsuita rendi nevelésre és iskoláztatásra vonatkozólag tartalmaz érdekes adatokat. Művének következendő második részében ígéri Bertalanffi munkáinak értékelését ; remélhetőleg itt majd részletesen fog foglalkozni Bertalanffi forrásaival is. Egy-két megjegyzése, így a Graff Gábor munkájára vonatkozó (Problema philosophicum orbis literati judicio propositum, Kassa, 1731), — amely a racionalisták ellen harcol, akik a filozófia tanításában a skolasztikus módszer elvetésével a történetit akarják meghonosítani — a magyar felvilágosodás történetének megoldatlan problémáira utal. A szerzőéhez hasonló alapos kutatásoktól remélhetjük a magyar katholikus bárok szellemi életének teljes és tárgyilagos megismerését. Tóth László, Rickl Antal: A Debreceni Nemes Vásáros Társaság története. Debrecen, 1930. 8°. 56. 1. A társaságot a XVII. század végén alakították a debreceni ,,vasáros"-ok és ,,vasas"-ok, akik nem álltak be a néhány évvel előbb céhszervezet alakját nyert debreceni kalmár társaságba. Ezzel el is vetették sok egyenetlenkedés és perpatvar magvát, melyek a két társaság, sőt a kovács és lakatos céh között is, a vasárulás kizárólagos jogát maguknak követelő vásáros társasági tagok sérelmei nyomán támadtak. A társaságnak 1751-ben, vagyoni állapot szerint négy osztályba sorozva, 18 tagja volt, akik közül csak egy viselt idegen hangzású nevet, jeléül az alföldi városi magyarság akkor még élő kereskedői hajlamának. (Száz év múlva a hét vásáros közül már csak kettő magyar nevű.) A társaság felsőbb rendelkezésre 1851 végén oszlott fel, mikor tagjai beléptek a kalmár társaság utódjaként szervezett ,,cs. kir. szabadalmazott kereskedelmi testület"-be. A munka szerzője nem vérbeli történetíró, de képzett és gyakorlott tollforgató. Adatait levéltári forrásokból meríti , ismeri és felhasználja a kapcsolatos irodalmat is. Jóllehet a munkával szemben támaszthatók módszerbeli kívánalmak, a sajátos tárgykör iránt érdeklődőknek számbavehető segítséget fog nyújtani. Szabó István, Udránszky Elemér: Trencsén vármegye északi részének gazdaságtársadalmi viszonyai különös tekintettel Rudinszka községre. Budapest, 1931. 58 l. Nagy-Magyarországnak alig van vidéke, melynek 7*