Századok – 1933

Pótfüzet - MORAVCSIK GYULA: III. Béla és a bizánci birodalom Mánuel halála után 518

[47] III. BÉT. A KS A BIZANCI BIROnAIiOM. 527 voltak, nem csodálkozhatunk, hogy a synodos döntése, amely már Angelos Izsák megkoronázása után történt, nem volt kedvező. A synodos nem oldotta fel Theodorát fogadalma alól azzal az indokolással, hogy bár erőszakkal történt, férje halála után lett apáca és koinobion-rendszerű monos­torban él.­ III. Béla kísérlete tehát, amelynek célját Mánuelnek tett esküjével összhangzásban a görög-magyar únió meg­valósításában kell látnunk, sikertelen maradt. Ez után más­felé orientálódott s 1186-ban feleségül vette Capet Margitot, VII. Lajos francia király leányát, II. Henrik angol király idősebb fiának özvegyét. A bizánci birodalommal azonban továbbra is barátságos, sőt szövetséges viszonyban maradt. Az új császár, Angelos Izsák feleségül vette leányát, s Béla hozományaként visszaadta mindazokat a görög területeket, melyeket Andronikos ellen harcolva elfoglalt és megszállva tartott.­ A bizánci császár viszont biztosította Magyarország számára Dalmácia birtokát. A két uralkodó szövetségére elsősorban a bizánci birodalomnak volt szüksége, mert még 1185-ben kitört a bulgár szabadságharc, utóbb a szerbek is megmozdultak, 1189-ben pedig a III. keresztes hadjárat csapatai vonultak át Magyarországon Konstantinápoly felé. III. Béla mindezen események közepette szorosan együtt­működött vejével. A keresztesek át­vonulása alkalmával szemmel tartotta a bizánci birodalom érdekeit s közvetítő szerepe által nagy szolgálatokat tett vejének. 1190-ben a szerbiai hadjárat után Angelos Izsák felkereste apósát a Száva partján, nyilván, hogy további együttműködésük részleteit megbeszéljék.­ 1195-ben létrejött a megegyezés a két uralkodó között a bolgárok elleni közös akcióra vonat­kozólag.5 Ez azonban már nem valósult meg, mert Izsák I L. Theodoras Balsamon idézett szavait. Hogy Theodora ügye milyen nagyjelentőségű volt, azt bizonyítja az is, hogy a synodos külön foglalkozott vele. 2 Akominatos 481 ; Ansbert id. h. 24. L. még Niketas Akomi­natos ez alkalomra írt lakodalmi költeményét és beszédét. Az elsőt újabban kiadta Moravcsik Gy. : Egyetemes Ph­ilologiai Közlöny 47 (1923) 79—86., a másodikat E. Miller: Recueil des historiens des croisades, Historiens grecs II. Paris 1881. 615—9. 3 G. Fejér : Codex diplomaticus Hungáriáé II. (Budae 1829) 437 ; A. Theiner : Monumenta Slavorum meridionalium históriám spectantia I. (Romae 1863) 36. 4 Akominatos 569. L. erről még Niketas Akominatos egyik beszédét, kiadta Miller, id. h. 737—741. A szerb hadjárat és e talál­kozás chronologiájára vonatkozólag v. ö. Dölger : Regesten No. 1605. 6 Akominatos 588.

Next