Századok – 1933
Szemle - Juhász Koloman: Das Tschanad-Temesvarer Bistum im frühen Mittelalter. (1030–1307.) Ism.: Fekete Nagy Antal 95
96 szemleá nyát és forrásértékét tárgyalja részletesen. A püspökség 1030. évi megalapítását megelőző fiatal kereszténységről írt fejezet után áttér a püspökség megalapítására és az egyes püspökök életrajzi adatainak ismertetésére. Ennek során külön fejezetekben tárgyalja a püspökök korábbi, egyházfejedelemségük előtti működését, az egyházmegye szolgálatában eltöltött idejét és esetleges későbbi tevékenységüket, hangyaszorgalommal hordva össze mindenünnen az adatokat. Az 1142-ből ismeretes Pál püspök személyével kapcsolatban ismét feleleveníti az Anonymus-kérdésnek már Horvát István és Wenzel Gusztáv által felvetett egyik pontját, melynek során a szókezdő P. és egyéb, de nem meggyőző érvek alapján Pál püspököt Anonymus-szal azonosítja. A csanádi püspökök eddig ismert, névsorát egy új püspökkel, az 1243—1254 kormányzó Balázzsal bővíti. Az életrajzi adatok ismertetése után az egyházmegye vagyoni és személyi viszonyait tárgyalja, s ennek kapcsán részletesen szól a püspökség és a káptalan egyházi és kulturális téren végzett munkásságáról. Ezek a záró fejezetek sok általános, az egész magyar egyházi viszonyokra kiterjeszkedő, nekünk talán részletesnek tetsző, de a német kiadásban mégsem felesleges fejtegetéseket tartalmaznak. A munkában, sajnos, több olyan nagyrészt kritikátlanul átvett megállapítást találunk, amelyek komoly kételkedésre és vitára adhatnak alkalmat. Ilyenek Ajtony német származásának hangoztatása és a nagyrészt Borovszkytól származó, tudományosan alá nem támasztott szláv névmagyarázatok. A nehéz anyagi viszonyok között dolgozó magyar tudományos élet ezért a kötetért csak hálával adózhatna a német kiadónak, aki a bánáti németeknek mai hazájuk régebbi története iránti érdeklődésével magyarázza a könyv megjelentetését, ha a munkában végig nem vonulna az a megtévesztő német nacionalista beállítás, mely szerint a magyarországi műveltség csak a közvetlen német hatás eredménye lehet. Már magának a munkának alcímében foglalt és szerző előszavában megismételt állítás, hogy a Bánát a csanádi püspökség felállításával a germán-keresztény kultúrközösségbe kapcsolódott volna bele, a német sovinizmus igazolatlan állításai közé tartozik, s nálunk csak a világháború Naumann-féle mitteleurópas hangulatában talált itt-ott hitelre, ennek elmúlása után azonban mindenki helyesen román-germán kultúrkörről beszél, híven éppen a német történettudomány legjobbjainak tanításaihoz. De a J. munkájában tárgyalt korszakban az egyházmegye területén német kultúrhatás nem is mutatható ki. A csanádi püspökök sorát megnyitó olasz származású Szent Gellért utódai között egyetlen olyan püspök sincs, akinek német származása kétségtelen lenne, mert a Győr nemzetség német eredete— ebből származott tudniillik Óvári Saul csanádi püspök (1188—1192) — még nem tekinthető kétségtelenül bizonyosnak és János püspök (1198—1201) német származása is csak erőtlen feltevés. Az egyházmegyében fekvő Németi helység német lakosai pedig bizonyára nem gyakorolhattak erős hatást, eltekintve attól, hogy az Árpád-korban a csanádi püspökség a ma Bánátnak nevezett területtől messze északra is kiterjedt. A könyv felfogását még az ország nyugati vidékeire is nagy merészség volna alkalmazni, noha a német művelődés hatását, főleg a német eredetű városi polgárságnál, senki sem fogja tagadni. A szerzőnek az az eljárása, hogy a németnek feltüntetett, egyébként jelentéktelen vonatkozásokat ritkított betűkkel szedette könyvében, még nem bizonyítja az alcím állításait, ugyanúgy az