Századok – 1934
Szemle - Kelemen Ernő: A szepesi szászok büntető igazságszolgáltatása. Ism.: Meznerics Iván 106
106 SZEMLE, hogy az 1259 őszén Paleolog Mihály nikeai császár és az epirusi despota hadai között lezajlott és a Balkán-félsziget feletti hegemóniát eldöntő pelagoniai ütközetben a nikeaiak oldalán magyar, ill. magyar fennhatóság alatt álló területekről kikerülő segédcsapatok küzdöttek. További eredményeit D. a külföldi elbeszélő források és a magyar vonatkozású okleveles anyag egybevetésének köszönheti. V. István egy 1270-ből való adománylevele alapján megállapítja, hogy az abban említett insultus seu devastatio Greciae, melyben Rejnold lovászmester jeleskedett, 1257—61 közé helyezendő, tehát minden valószínűség szerint a pelagóniai ütközetben kicsúcsosodó bizáncimagyar együttműködésre vonatkozik. A magyar segítség tényéből magyarázza azután azt is, hogy az 1260-i kreissenbrunni ütközetben II. Ottokár hadai ellen IV. Béla oldalán görögök is küzdöttek. Ugyancsak új forrás, az eddig kiadatlan Stefano Magno-féle krónika adatai segítik D.-t a későbbi évek eseményeinek tisztázásához. A bizánci történetírók részletesen ismertetik azt a fontos szerepet, melyet Konstantinápoly 1261-i visszafoglalásában a kunok játszottak. A Stefano Magno-féle krónika (Cod. Vind. 6240) ezeket a hadműveleteket a nikeaiakkal küzdő „Ongari infideli" számlájára írja, amiből világos, hogy a bizánci írók által említett kunok egy része magyarországi eredetű volt. Ezt az együttműködést magyarok és bizánciak között 1263-ban rövid ideig tartó ellenségeskedés zavarta meg ; okaival és lefolyásával D. a rendelkezésre álló teljes anyag alapján foglalkozik. Nem ennyire exaktak Kun László görög egyházi kapcsolataira vonatkozó fejtegetései. A kiindulópont itt is egy új emlék : egy Grenobleban őrzött fafaragásos triptychon középső részének hátsó oldalán olvasható görög nyelvű felirat, mely szerint a triptychont egy Gerasimos nevű herakliai metropolita ajándékozta egy magyar fejedelemnek, D. szerint IV. Lászlónak. Sem ez a felirat, sem pedig a D. által felhozott írott források nem alkalmasak arra, hogy belőlük Lászlónak a görög egyházba való kitérését feltételezzük. Lehetséges ugyan, hogy a pápaság és a magyar főpapság iránt érzett gyűlöletéből kifolyólag ideig-óráig kacérkodott ezzel a gondolattal, de nem valószínű, hogy az áttérés tényleg megtörtént volna. E királynak Hóman által (Magyar Történet II.) adott jellemzése alapján ugyanis kételkednünk kell abban, hogy ő a kereszténység bármiféle formája iránt érzéket mutatott volna. Ez a feltevés mindenesetre azzal a haszonnal járt, hogy D.-nak alkalmat adott a délvidék kétségtelenül fennálló görög egyházi kapcsolatainak ismertetésére. A szétszórt adatoknak ez az összefoglalása igen értékes adalék a későközépkori magyar szakadár, eretnek és laikus mozgalmak megítéléséhez. A tanulmányt a XIII. század közepéig nyúló magyar bizánci kapcsolatok plasztikus ismertetése vezeti be. Néhány ponton D. túlbecsüli a görög hatás jelentőségét, így például III. Béla kormányzatában görög hatás, legalább is a rendelkezésünkre álló anyag gyenge világánál nem mutatható ki. Modrus megyének eladományozása Bertalan comes részére aligha hozható összefüggésbe a bizánci határvédelmi rendszerrel. Az eset egyedül áll, az oklevél hitelességéhez pedig különben is szó fér. Deér József (Szeged), Kelemen Ernő: A szepesi szászok büntető igazságszolgáltatása. (A miskolci ág. hitv. ev. jogakadémia szemináriumainak értekezései. 6. sz.) Miskolc, 1931. 8° 103. K. forrásai : a Zipser Willkür, néhány kiadott oklevélgyűjtemény s a Szepességre vonatkozó gazdag monografikus irodalom büntetőjogi vonatkozású adatai. Az önálló levél-