Századok – 1934
Szemle - Révész Mária: Romulus Amasaeus. Ism.: Kardos Tibor 107
SZEMLE. 107 társ kutatás hiánya legerősebben az eljárás ismertetésénél érzik s ennek róható fel, hogy a régi szászok büntetőperének lefolyásáról úgyszólván semmit sem tudhatunk meg K. könyvéből. Nemcsak azért, mert fontos eljárásjogi kérdéseket K. egyáltalában nem is érint (a régi perben oly fontos kifogások, védelem, ügyvéd, szóbeliség, írásbeliség stb.), de főképen azért, mert a sovány anyag feldolgozásánál figyelmen kívül hagyja, hogy 600 év történetéről van szó s a legkülönbözőbb időkből való konkrét esetekből általánosít. A XIV. századi Willkürnek egy speciális rendelkezéséből pl. levonja a merész következtetést, hogy „ez az egyetlen eset, amikor a közvádat a szepesi szász igazságszolgáltatásban felfedezhetjük" (37. 1.). Alig hihető, hogy a szászoknál még a XVII—XVIII. században is a sértett képviselte volna a vádat. A középkori perben oly fontos szerepet játszó bizonyítás hiányos ismertetésénél is elfelejti a szerző, hogy a Willkür szabályainak idővel meg kellett változniok s valószínűnek tartjuk, hogy a formális bizonyítást a szász büntetőperben is idővel az anyagi bizonyítás váltotta fel. Az „igazságszolgáltatás"-on a jogi terminológia ugyan eljárást szokott érteni, K. értekezésének nagyobb részét mégis az anyagi jogi kérdéseknek szenteli. Az itt nagy számban felsorolt bűncselekmények és büntetések tanulságos összehasonlítások alapjául szolgálhatnak. Kár, hogy a szerző itt is túlságosan könnyen, rendszerint egy-egy adatból von le általános következtetéseket. („ A gyilkos a szepesi szászoknál kegyelmet soha nem kapott.. Mégis találunk egyetlen egyedülálló (!) esetet, amikor . . ." (69. 1. s még sok helyen). A füzetből 26 oldalt a Szepesség általános történetének és jogi helyzetének áttekintése, 20 oldalt az értekezés németnyelvű kivonata foglal el. Meznerics Iván, Révész Mária : Romulus Amasacus. Egy bolognai humanista magyar összeköttetései a XVI. század elején. Szeged, 1933. 8° 91. A Bolognában tanult magyar humanisták csoportja, mely jelentőségben nem marad el a padovai egyetem magyar tanulóitól, eddig nem akadt kutatója. Most azonban Huszti professzor egyik tanítványa, R. belefogott a kérdés részletekbe menő felkutatásába. Az idősebb Beroardus, Joannes Baptista Pius, Joannes Garzo, Achilles Bocchius, Romulus Amasaeus befolyása a bolognai magyar növendékekre közvetve kétségtelenül hatással volt a XVI. századi magyar szellemi életre. R. dolgozatából csak egy részt közöl, amely a kevésbé jelentős Romulus Amasaeusról szól, de amelyben a szerző újat nyújt. A XVI. századi olasz humanista sereg derék katonája volt Amasaeus. Hosszú működése folyamán, mint aki a bolognai, padovai, római egyetemeken tanított és végül mint pápai titkár fejezte be életét, bensőbb kapcsolatba jutott több kiváló magyar humanistával, mint : Várdai János, Battyányi Orbán, Matthaeus Fortunatus. R. figyelmen kívül hagyja Amasaeus azon leveleit, melyeket az Magyarországra írt ugyan, de „nem humanistáknak." Ezeknek rövidre fogott tárgyalása nem ártott volna a dolgozat szakszerűségének. Annál is inkább, mert egyetemes kulturális hatásról van szó és olyan művelődési áramlatról, mint a humanizmus, amely szinte átvilágította az életet. A nagy gonddal készített, világos beosztású dolgozatrészletet, helyesen, függelék egészíti ki, melyben R. a humanista egy magyar vonatkozású költeményét és leveleit közli. Kardos Tibor. Lupas, Ion: Documente istorice privitoare la Mosiile Brancove nesti (in Transilvania si Oltenia 1654—1823. (A Brancoveanu-család erdélyi és olténiai birtokaira vonatkozó történelmi okmányok.) Cluj.