Századok – 1934

Történeti irodalom - Gross; Lothar: Die Geschichte der deutschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. Ism.: Hajnal István 457

TÖRTÉNETI IRODALOM. 457 meg-megújulnak, másfelől pedig a múltra való minden igazi rá­eszmélésnek megvan az a hatalma, hogy a jelent is megvilágosítsa s mélyebben bevezessen bennünket a saját lényünk ismeretébe. Az én feladatom az volt, hogy a reformáció küszöbének nagy időmesgyéjét úgy mutassam be, amint azt egy olyan mai német em­ber látja és érzi, aki a dolgok minden változásában és a nemzet nagy összeomlásában sem adta fel azt a hitét, hogy a pusztulás új élet ígéretét is hordozhatja magában. A mi népünknek pedig az állami hatalom megerősödése mellett szüksége van a belső megújhodásra is, hogy újra visszanyerhesse elveszített szabadságát és önrendel­kezési jogát." A könyv előszavának ezeket a sorait saját lelkéből fakadottnak tekintheti a mai magyar történészi munka is, ame­lyet ennek a műnek elmélyedő tanulmányozása nem egy ponton lesz hivatva erősen megtermékenyíteni. Ennek a tanulmányo­zásnak a során következhetik majd el a mű egyes fejezeteinek bizonyára szükséges, részletekbe menő szakkritikája is, amelyre ez az áttekintő ismertetés nem érezhette magát hivatottnak. Sl­­­vész Imre (Debrecen). Gross, Lothar: Die Geschichte der deutschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 180ß. (Inventare österreichischer staatlicher Archive. Inventare des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs. I.) Wien, 1933. 8°, XI + 498 1. Hivataltörténet, rekonstruálva a hivatal fennmaradt irat­termelése alapján. Mint L. Bittner kísérőszava elmondja, már a múlt század végén határozták el az osztrák állami levéltárak tudományos kiaknázásának elősegítésére annak a kiadványsoro­zatnak megindítását, amelynek 6. műve az ötödik kötete. A hiva­tal funkciójának leírása tehát elsősorban az iratanyag tudományos felhasználásának és értékelésének céljait szolgálná . „Akten­kunde", új segédtudomány, amely tulaj­donképen a középkori anyaggal dolgozó diplomatikának az újkori iratanyagra átalakított alkalmazása. De ott kezdi, ahová a diplomatika hosszú fejlődés után ért el : az állam- és társadalomszerveződés menetének vizs­gálatához akar hozzájárulni, az írásos aprómunka nyomait kö­vetve. Kicsiny, de éles és exakt megfigyelésekkel a valóságszerűség alapjaira állít bennünket, az állam és egyéb társadalmi képletek fejlődésének elméleti konstrukcióit mintegy a tények aprópénzévé váltván. A vizsgálat odatapad ahhoz, ami a múlt intellektuális munkájából szemmel látható és kézzelfogható, az elméleti el­gondolásokat mintegy lehúzza a szerveződésfolyamat elemi tala­jára. S ezzel a szintézisnek új lehetőségeit nyitja meg, az eddigiek­től eltérő fogalmakkal. G. a levéltári anyaggal összefüggő tudományágak rég elismert mestere. Nagyszabású művében az aprólékos megfigyelések hihe­tetlen munkája van felhalmozva és páratlan szaktudással, ön­tudatos módszerrel értékesítve. A birodalmi kancellária belső történetét, a kiadvány céljaihoz ragaszkodva, valóban az irat­anyag tudományos megtermékenyítésének céljaira dolgozza fel, de

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék