Századok – 1934
Történeti irodalom - Gross; Lothar: Die Geschichte der deutschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. Ism.: Hajnal István 457
TÖRTÉNETI IRODALOM. 459 törvényszék akkor válik valóban külön hatósággá s szervezetté, amikor teljesen saját írásüzemre rendezkedik be. Persze, az egész társadalom- és államelmélet újkori fejlődése áll mindennek mély hátterében. A ,,tömegfejlődés", amely szintén nem misztikus frázis, hanem új társadalomszervező módszerek eredménye s amelynek a hivatalnokság csak egyik, élesebb körvonalú lecsapódása. G. műve például kézzelfoghatóan jelzi apró eredményeivel Ausztria külön állami létének lassú kialakulását, régen a politikai elhatározások ideje előtt is : miként válik egyre fontosabbá az osztrák ügyekkel foglalkozó titkárok szerepe, milyen szívóssággal helyezik magukat a kormányzat súlypontjába a birodalmi ügyek nagyjelentőségű, de aktuális és szervesen mélyre le nem nyúló szerepével szemben ; s végül, miként dolgoznak az önálló osztrák kancellária kialakításán, még arra is gondolva, hogy a birodalmi kancellária készletéből titokban irodafelszerelést rakjanak félre jövendő hivataluk számára. Az osztrák dinasztia birtokainak külön állammá képződése régi, szívós szervező folyamatnak következménye. Az államszervezet haladottságát, hiányosságát, racionális és irracionális vonásait csak az apró szervezőfolyamat megjelenítésével lehet igazán megérteni. Kezdetben az ügyek masszív differenciálatlanságban kerülnek a hatóságok elé s e hatóságok ügykörét semmiféle szempontból sem lehet egymástól elhatárolnunk. A resszortszerűség a XIX. század elejéig sem tud élesen kialakulni. Jellemző ez az egész európai hivatalnokságfejlődésre , de egyáltalán minden európai „racionalizálódásra" is. A csupasz, egyetlen cél szerint való erőszakos racionalizálás tulajdonképen kényszerképietekre vezet a társadalomban, mint amilyeneket a kései antik és az orientális kultúrákban tapasztalhatni. Európában a módszer melegebb összefüggésben maradt az emberrel, egészen a legújabb időkig. Az írásember egyre finomodó intellektuális technikája s nem valami immanens racionális szellem dolgozott itt, a személyiesség légköréből kiindulva. Az ügyek felosztása, a társadalomalakulás vidékből kinőtt természetének megfelelően, elsősorban területi, különben a hivatalnok készségeihez alkalmazkodó, de taksajövedelemre való igényeihez is. Jövedelemeltolódás esetén e célból az ügyek új elosztása következett, akár a francia hivatalnokságnál. A rendes tisztviselők mindvégig nagyban dolgoztattak magánalkalmazottaikkal, sokszor írni tudó inasaikkal is . Rudolf Kammerdiener kormányzata csak egyik legfeltűnőbb jelensége ennek. A hivatalnok s a magánember nem különült el még tárgyiasan : az alárendelteket magánmunkára is használják, néha durva bánásmóddal. Ajándékok elfogadása kifejezetten megengedett dolog, a bibalia rendszeres jövedelem, idegen kormányoktól húzott járadékokon senki sem ütközik meg , s a hivatalos taksákról a felekkel való alkudozás is inkább az érdekelt alkalmazottak ügye, mint a hivatalé. Az új, intellektuális munkamódszer tehát erősen személyies viszonyokba volt beleágyazódva. A hivatal