Századok – 1934

Történeti irodalom - Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. Ism.: Baráth Tibor 86

86 TÖRTÉNETI IRODALOM. A magy. nemzet tört. joga.) Karácsonyi szerint először magyarok, ezek után németek és csak végül jöttek tótok Liptóba. Hirdeti a magyarok kontinuitását és hogy az itteni tótok nem származnak a morváktól és nem telepedtek le a magyarok bejövetele előtt. Mi azonban kimutattuk, hogy az első hullám Liptó földjén szláv volt, sőt még az első gyarmatosok is szláv vidékről jöttek. Még pedig Csehországból. Bogomer a nagy kolonizátor eredetileg a cseh Bohumir-családból ered." (1286-ban, amidőn a király kiveszi a vendégek sorából, oklevelében megemlíti, hogy elődeik a cseh nemesi rendhez tartoztak.) „Látjuk tehát, hogy bizonyos kap­csolatok már akkor is léteztek a csehek és tótok között. Liptó és Középszlovenszkó a XIII. században etnikai egészet képezett a nyugatról jövő telepesek révén Morvaországgal." Az egységet idegen elemek beszivárgása bontotta meg, ezek azonban felszí­vódtak a szlávságba. Eddig H. Távol áll tőlünk, hogy Karácsonyi felfogását a magunkévá tegyük. De mégis meg kell jegyeznünk, hogy a Liptó vármegye XIII—XIV. századi 107 községéről szóló adatokból, a tatárjárás előtti időkre mindössze csak hét vonatkozik. Ezek közül kettő (Újfalu és Mogorfalu) H. szerint is magyar eredetű. Rásztok község határát 1360-ban kétféle magyar névvel is illetik. Hyby szláv eredete sem egészen biztos. Bobrovcek és Bobrovec az oklevélben így szerepel : „Bobrouch et Hodos". Ezt az 1231. évi oklevelet IV. Béla 1262-ben átírta és H. mellékletként közli. A határkijelölésnél nem is egy ízben, még néhány magyar szó szerepel : Buzbukur, Berch, feneufa, arboris dicti sumbukfa, sumurkfa. Nem valószínű tehát, hogy a szlávoknak a tatárjárás előtt Liptóban olyan rendkívüli nagy szerepük lett volna ; a magyaroknak is volt legalább ugyanannyi. (7 telepből 2 magyar, 1 valószínűleg magyar (Hódos), 2—3 kétséges.) Csakhogy a magyarságot a tatárpusztítás megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy népfölöslegét messze északon helyezze el, így nyomul a XIII. század közepén a szláv elem Liptóban előtérbe. A század végén ismét feltűnnek a magyar helynevek, de ekkor már az etnikailag hatalmasabb szláv réteg lassan elnyeli őket. Kár, hogy H. nem foglalkozott ezzel a kérdéssel részletesen. Elismerésünket azonban nem szabad megvonnunk ettől a nagy szorgalommal megírt és Liptó vármegye monográfiájában igazán hézagpótló műtől. Belitzky János: Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. Budapest, 1930. 8°. XCVIII-1460­­. — Fekete, Ludwig : Tür­kische Schriften aus dem Archive des Palatins Nicolaus Esterházy. Budapest, 1932. LXXI+501­­. (Esterházy Miklós nádor iratai. Esterházy Pál herceg kiadása.) A független Magyarország megszületésével párhuzamosan, a régibb viszonyokhoz képest, a hazai történetírás területén is jelentékeny eltolódások keletkeztek. Ezek egyike az újkori tör­ténetre vonatkozó forráskutatás intézményes megszervezése. Gyakorlati értelemben ez a munka, Auer János naplójának (1664)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék