Századok – 1935

Szemle - Istványi Géza: A magyarnyelvű írásbeliség kialakulása. Ism.: Hajnal István 246

25­1 SZEMLE­­ mezésének a H.-étól eltérő egyéb részletei csak numizmatikai szem­pontból fontosak. Kétségtelen, hogy e tekintetben többnyire Sch. eredményeit kell elfogadnunk, bár van köztük vitatható rész is, pl. az autonóm városi veretek kérdése. A két tanulmány, ezt hangsúlyoz­nunk kell, a részleteredmények eltérő volta ellenére sem áll szemben egymással, hanem kiegészíti egymást. Az Anjouk és Zsigmond idejé­ben működött első és legfontosabb pénzverdénk érmészeti és művészet­történeti monográfiáját jelentik mintaszerű feldolgozásban. Huszár Lajos. Halecki, Oskar: Un empereur de Byzance à Rome. Vingt ans de travail pour l'union des églises et pour la défense de l'empire d'Orient 1355—1375. (Travaux historiques de la Société des Scien­ces et des Lettres de Varsovie. Vol. VIII.) Warszawa, 1930. 8°. 416­­. A bizánci birodalom történetének utolsó periódusa, a Palaiologusok kora (1261—1453) még aránylag nagyon kevéssé ismeretes. Míg a korábbi századokra vonatkozólag a részletkutatások és monografikus feldolgozások egész sora áll a kutató rendelkezésére, addig itt még a legszükségesebb alapvetés sem történt meg. Ennek okát főleg abban a tényben kell keresnünk, hogy Bizánc a restauráció után sohasem nyerte vissza többé azt a világtörténeti szerepét, melyet 1204-ig játszott s így történetének e periódusa az egyetemes európai történet szempotjából kevésbbé jelentős. A meggyengült és földrajzilag is összezsugorodott görög császárság a XIV. század közepétől kezdve élet-halál harcot vív a hódító és terjeszkedő osz­mánli-törökökkel, ez a küzdelem minden életerejét leköti és politikai befolyásának körét szűk körre korlátozza. Noha Bizánc egyes vezető alakjai már korán világosan látják, hogy az oszmánli-törökökkel csak erős nyugati segítséggel tudnának sikeresen szembeszállani s hogy ez viszont csak az egyházi unió árán szerezhető meg, a latin­ellenes egyházi párt minden ilyen irányú törekvést meghiúsít. Az uniós törekvések egyik legérdekesebb képviselője és legállhatatosabb harcosa V. Joannes Palaiologos császár, aki 1369-ben Rómában áttért a katolikus egyházba, hogy ezáltal előkészítse a végleges uniót és biztosítsa Bizánc számára Nyugat fegyveres támogatását. A nagy áldozat azonban nem hozta meg a kívánt eredményt : az unió terve megtört a bizánci orthodoxia ellenállásán, a pápák által tervezett „keresztes hadjárat" pedig az illetékes nyugati tényezők közönyén. Az uniós törekvések e két évtizedes, V. Joannes személyé­hez fűződő történetével foglalkozik H. munkája, amely a szó szoros értelmében európai távlatból nézi e kérdést és dolgozza fel annak sokfelé ágazó vonatkozásait, miközben a bizánci elbeszélő és okleve­les forrásokon kívül gazdag, jórészt még kiadatlan nyugati anyagot értékesít. A mű, amely új, eredeti szempontjai révén is, a Palaiologu­sok korára vonatkozólag alapvető és hézagpótló monográfia, a magyar történet kutatóját különösképen érdekelheti, mert egyik fejezete „Un empereur de Byzance à Buda" címen (111—137. 1.) V. Joannes császárnak két ifjabb fia.­­ Manuel és Michael kíséretében Nagy Lajos udvarában 1366-ban tett látogatásával is részletesen foglal­kozik. A szerző, aki az idevonatkozó magyar és nyugati okleveles anyagot jól ismeri, először használja fel a bizánci Demetrios Kydones munkáinak tudósításait és a Nagy Lajossal folytatott, végső ered­ményében sikertelen tárgyalásokat a magyar király balkáni politiká­jának tükrében mutatja be. Moravcsik Gyula: Istványi Géza: A magyar nyelvű írásbeliség kialakulása. (A Páz­mány Péter Tud. Egyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék