Századok – 1935
Szemle - Fejér Rózsa: François Rákóczi II. dans les mémoires français de son temps. Ism.: Kónyi Mária 249
SZEMLE. 287 tájkör kérdése is. T. szintén végigvezet a polgári per egész folyamán, kezdve a megintéstől a végrehajtásig s a perorvoslatok különféle neméig. Mindezekről, ha röviden is, de igen jó, áttekinthető képet nyújt. Munkája általában szabatos, bár több ízben tapasztaljuk, hogy idézetei nem pontosak, s néha téved, pl. midőn ezt írja : ,,A nemesség kérdésének a perbe való kapcsolásával gyakran találkozunk. Amenynyiben alperes erre hivatkozik, felperesnek igazolnia kell a nemességét. Itt tehát a reus excipiendo actor fit elve hajótörést szenved." (71. 1.) Ellenkezőleg, itt érvényesül az elv. A latin nyelvvel, sajnos, T. sincs egészen bizalmas lábon. Pl. ilyeneket olvasunk : iurassor nótárius (,iuratus' h.), legatum et extradatum (,lectum' h.), extradatur per me (,extradatum' h.), adnexis geminis paribus (,geminis' h.), весит sive comparuerit sive non (,secus' h.) stb. Ezek a szépséghibák azonban a mű használhatóságát nem érintik s mindkét dolgozatot mint kitűnő segédkönyvet ajánlhatjuk azoknak, kik kutatásaik közben peres iratokkal kénytelenek foglalkozni, s ezek között elsősorban a vármegyei levéltárak kezelőinek. Dőry Ferenc: Fejér Rózsa: François Rákóczi II. dans les mémoires français de son temps. (Specimina diss. fac. philos. reg. Hung. univ. Elisabethinae Quinqueecclesiensis. 29.) Pécs, 1931. 8°, 50. A szerző az egykorú francia mémoire-irodalom alapján azt vizsgálja, hogy milyen benyomásokat tett Rákóczi a Napkirály udvarára, számkivetésének franciaországi évei alatt. A dolgozat szemléletesen vázolja fel ezeknek az éveknek történetét és ebbe a keretbe illeszti bele a jelentősebb mémoire-ok megemlékezéseit, így foglalkozik Dangeau, Saint-Simon, Bonnac, Breteuil, César de Saussure feljegyzéseivel és ide sorolja az orléansi hercegné, Elisabeth-Charlotte és Madame de Maintenon leveleit is. Az időrendben összeállított mémoire-részletek mutatják, hogy a megérkezése előtt csak újsághírekből ismert Rákóczi hogyan nyeri meg XIV. Lajost és egész udvarát jóságával, műveltségével, nehéz társadalmi helyzetében különösen tapintatos, szerény és mégis fejedelmi viselkedésével és modorával. Amennyire a tárgyalt részletekből kitűnik, a francia udvari élet előkelőségei szeretik és becsülik a fejedelmet, úgyannyira, hogy érdeklődésük életének hétköznapi apróságaira is kiterjed. Az egységes képbe foglalt idézetek megvilágítják a fejedelem vonzó egyéniségét és érdekes fejezetét alkotják a magyar-francia kultúrtörténeti kapcsolatoknak. Kónyi Mária: Bobula Ida: A nő a XVIII. század magyar társadalmában. Budapest, 1933. 8°, 1991. A könyv tárgyánál fogva inkább a publicisztika felé hajlik, hiszen a nők helyzetét a régi társadalomban modern szemlélet és modern törekvések avatták történelmi problémává is, maga is aktuálisan értékesíthető tanulságokat igyekszik levonni belőle , de a munka olyan tudományos apparátussal készült, hogy mindig hasznos segédeszköz lesz a XVIII. század társadalmi képének helyes megítélésénél. A magyar nő történetén keresztül egy darab színes korrajzot és nemesebb értelemben vett erkölcsrajzot kapunk, könnyed, élvezetes előadásban. Ez utóbbi nem kis részben a kor szerencsés megválasztásának is eredménye, mert éppen a XVIII. században ment a társadalmi élet és ebben a nő helyzete talán a legnagyobb átalakuláson keresztül. Amíg a század elején a magyar nő — ha talán nem is volt olyan „elnyomott és alárendelt helyzetben", mint B. mondja — úgyszólván kizárólag családjának és gazdaságának élt s a korviszonyok kényszerítő hatása következtében mulatsághoz, szórakozáshoz csak ritkán jutott, meg műveltsége is meglehetősen igénytelen maradt, addig ugyanakkor Nyugat-Európában már a