Századok – 1935
Tárca - Marosi Arnold: Volt-e Székesfehérvárott római telep? 266
TÁRCA. éppúgy levetik a megszokás burkolatát és újra megrázó erejükre élednek, mint ahogyan a reneszánszból felénk hangzó mondatok is ismét a napsütés ragyogásával érintenek bennünket. Az egykori gondolat és lelkület nem a maga elvont értékében akar hatni reánk, hanem az emberi közösség életével való eleven összefüggésben . Ez Fináczy neveléstörténetének tudománya és művészete. Mély problémákat idézett fel az őt követő tudományos nemzedékek számára, amelyek mindig hálás szívvel merítenek majd új célokat és feladatokat az ő munkásságából. Hajnal István: Volt-e Székesfehérvárott római telep ? A jelen közlemény megírására Pleidell Ambrus ,,A magyar várostörténet első fejezete" című tanulmányának az a részlete indított, amely Székesfehérvárról, mint római telepről szól. Nemrégiben még magam is azon a véleményen voltam, hogy Székesfehérvár tényleg utóda az itt létezett, jelentős római telepnek az innen származott feliratos kövek alapján, bár már akkor is gyanúsnak találtam, hogy Székesfehérvárott római sírokra eddig még nem akadtak. Azóta tüzetesebb tanulmány tárgyává téve az irodalomban Székesfehérvárral kapcsolatos és a város római jelentőségével összefüggő római emlékeket, korábbi álláspontomat fel kellett adnom és oda változtatnom, hogy a mai Székesfehérvár helyén nem lehetett jelentős római telep és azt a fontos vallási központot, melyet Mormusen és utána Hampel idehelyez, ugyan Székesfehérvár környékén, de nem Fehérvárottkell keresnünk. Ezt az álláspontot képviseli az irodalomban Kuzsinszky Bálint, aki azt a római vallási központot Sárpentelére helyezi és Herculiával azonosítja két Sárpentelén talált római felírat (CIL. III. 3342, 3343.) alapján. Azonban a mi felfogásunk szerint Kuzsinszky feltevése sem állhat meg, mert Sárpenteléről sincs semmi római adatunk. Még a két feliratos kőről is kétséges, hogy Sárpenteléről valók. E kövek egyikének ugyanis (CIL. III. 3342), mely szerint Severus és Caracalla egy elpusztult templomot újra építettek, Romero Desjardin szerint három lelőhelye van : Pusztaföveny, Sárpentele és a tolnamegyei Kömlőd. A másik székesfehérvári, illetőleg sárpentelei feliratos kő (CIL. III. 3343) oltárkő, melyet a tartomány papsága ajánlott fel Jupiter Dolichenusnak, származása azért kétséges, mert ugyancsak Romero Desjardin szerint az oltárkő farádi Vörös Ferenc adományából, mint velencei lelet, került a Nemzeti Múzeumba.6 A harmadik, 1 Századok, LXVIII. 1934. 290. 1. 2 Székesfehérvár műemlékei. Székesfehérvár, 1927. 13. I. —Székesfehérvár művészeti emlékei. Magyar Művészet, VI. (1930) 393. 1. 3 Budapest régiségei. IV. (1892) 48. 1. 4 Ókori Lexikon, 1902. I., 896. I. 5 A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei. 62.1. 113. sz. 64. o. 13. 1. 30. sz.