Századok – 1935
Tárca - Marosi Arnold: Volt-e Székesfehérvárott római telep? 266
TÁRCA. 267 szintén templomról, az isteni Marcus Aurelius templomáról szóló feliratos kő (CIL. III. 3345) jelenleg Székesfehérvárott, a püspökkert egyik falában van befalazva. Ennek eredete Adonyra vezethető vissza. Amint kétséges ennek a három legfontosabb székesfehérvári római telepre vonatkozó felíratnak eredete, éppen olyan bizonytalan a többi fehérvárinak tartott római köveké is. Ilyenek a Henszlmann által említett kövek a bazilika apsziszának alapzatában. : azok a mitologikus jeleneteket ábrázoló faragványok, melyek 1874-ben a bazilika legmélyebb alapfalaiból kerültek elő, és jelenleg a püspökkertben vannak ; a Septimius Severus és Caracalla tiszteletére készült kőtábla (CIL. III. 3346) a budai kapu tornyából,4 töredéke jelenleg a székesfehérvári múzeumban, vagy S.Statilius Maximusnak (CIL. III. 10.336), a Kígyó-utca 11. sz. falába beépített, nevezetes feliratos köve, mely szerint ez a S. Statilius Maximus legatus pro praetore volt Alsó-Pannoniában, majd mint consul és a szent épületek curatora szerepelt. E tiszteleti emléket Hampel szerint a pátkai római telep eraviscus sátorkészítői (canabenses) 146-ban állították fel pártfogójuknak. Mindezek, valamint a többi székesfehérvári római kövek is, melyek a legtöbb esetben mint régi épületek alkatrészei kerültek elő, csak az esetben jöhetnének számításba, mint székesfehérvári leletek és bizonyságai az itteni római lakóhelynek, ha Székesfehérvárott is megvolnának a római telepnek azok a kétségbevonhatatlan nyomai, minek Esztergomban, Győrött, Szombathelyen, Pécsett, Sopronban a város területén, vagy annak szomszédságában talált római épületmaradványok és temetők. Ilyen adatunk azonban még Székesfehérvárról nincsen, pedig rájuk kellett volna akadnunk akkor, midőn 1910—11-ben a vízvezetéki, csatornázási munkálatok alkalmával a római castrum helyeként feltételezett Belváros utcáit teljesen feltárták. Ily körülmények között a nagyszámú székesfehérvári kő idekerülésének magyarázata csak az lehet, hogy a környékből szállították azokat be, mint építőanyagot, ahol körös-körül megtaláljuk a római életnek nemcsak szórványos leletekben, de alapfalakban, sírokban, temetőkben megmaradt nyomait. Tehát ezek között és nem Fehérvárott kell keresnünk azt a jelentős központot, amelyet e vidéken a településre kedvező földrajzi viszonyoknál fogva feltételezhetünk és a római leletek nagy száma alapján joggal kereshetünk. Székesfehérvár körül eddig ismert római telepek az irodalom és székesfehérvári múzeum adatai szerint , a város határában. Ókori Lexikon, 1902. I., 896. 1. 2 A székesfehérvári ásatások eredménye. 1864. 90. 1. 3 Pauer János: Historia Dioecesis Albaregalensis. 1877 X—XI. 1. — Reissenberger és Henszlmann : A nagyszebeni és székesfehérvári templom. 1883. 57—60. 4 Károly J. : Fejér vármegye története. 1898. II. 6. I. 5 Arch. Ért, 1927. 62. 1. 6 Budapest régiségei. IV. k. 49. I.