Századok – 1936
Szemle - Weill; George: Le journal. ssm.: Ungár László. 122
TÁRCA. 125 Szádeczky-Kardoss Lajos , 1859—1935. Egyike volt Erdély tudományos közéletében a legismertebb neveknek. Nem volt politikus, de mint a kolozsvári egyetemen a magyar történelem tanára, mint az Erdélyi Múzeum szerkesztője, mint az Erdélyi Kárpátegyesület alelnöke és az Erdélyben működő különféle irodalmi és tudományos egyesületek választmányi vagy tiszteleti tagja, sokoldalú tevékenységet fejtett ki az őt jellemző élénkséggel, közvetlenséggel és szeretetreméltósággal. Nem volt erdélyi származású, de az erdélyi föld és az erdélyi történelem őt is erdélyivé tette. Először 1879-ben nyilt alkalma bepillantást nyerni az erdélyi történelembe, amikor a Magyar Történelmi Társulat marosvásárhelyi vándorgyűlése kapcsán megnyílt a magyar történeti kutatás előtt a gróf Teleki-nemzetség ottani rendkívül nagyértékű levéltára. E vándorgyűlés alkalmával került közelebbi kapcsolatba a Társulat akkori nagy titkárával, Szilágyi Sándorral, a vándorgyűlés tulajdonképeni megszervezőjével, aki Szádeczkyt az erdélyi történelem művelésére buzdította, sőt felhívta figyelmét az erdélyi történelem azon korszakaira is, amelyek még felderítésre várnak. Szilágyi Sándornak, aki az erdélyi történelemnek mindezideig utót nem ért kutatója, az Erdélyi Országgyűlési Emlékek szerkesztése közben számtalanszor volt alkalma megállapítani az erdélyi történetírás hézagait. Innen van az, hogy az ő hatása alatt álló fiatalabb történetírói nemzedéknek Erdéllyel foglalkozó tagjai szinte kivétel nélkül eladdig vagy egyáltalában nem tárgyalt korszakokra vagy eseményekre vonatkozólag bocsátottak ki ma is tudományos értékkel bíró forrástanulmányokat vagy forrásgyűjteményeket, vagy pedig tervszerűen irányított levéltári kutatások alapján új megvilágításba helyeztek kevésbbé vagy rosszul ismert történeti egyéniségeket, tényeket vagy korszakokat. Szádeczky is Szilágyi Sándor útmutatásai szerint kezdte meg az erdélyi történelem művelését. Eleinte Erdély XVI. századi története kötötte le figyelmét, s attól fogva, hogy kiadta Mihály havasalföldi vajdáról szóló tanulmányát (1882), melyet e korszakra vonatkozólag főleg a bécsi levéltárakban gyűjtött forrásanyag közzététele követett (1883), rendszeresen jelentek meg Erdély XVI. századi történetére vonatkozó forrástanulmányai, melyek János Zsigmond és Báthory István korszakát és egyéniségük történeti jelentőségét az új adatok nagy tömegével világították meg. Utóbb Erdély XVIII. századi története vonzotta, mert Erdély történetének ez a korszaka levéltári alapokon alig volt feldolgozva. Ezirányú működéséből elég Apor Péterről, Halmágyi Istvánról és a székely határőrség szervezéséről kiadott forrásműveire hivatkoznunk. A székely kérdés kezdet óta érdekelte. A székelyek intézményeiről, a csiki székely krónikáról, Udvarhely megye újabbkori történetéről írt művei bizonyságai annak, hogy Szádeczky mily nagy szeretettel