Századok – 1936
Szemle - Weill; George: Le journal. ssm.: Ungár László. 122
128 TÁRCA- ben kitűnő tájékoztatást nyújtott a különböző oklevélkiadványok értéke felől. Jakubovich Emil jelentőségéről nem nyernénk tiszta képet, ha csupán nyomtatásban megjelent munkáit vennék figyelembe. Sajnos, ő azok közé a tudósok közé tartozott, akik műveikben tudásuknak csak mindegy morzsáit hullatják el, óriási ismeretanyaguknak csak elenyésző csekély részét használják fel. Amíg élt, tudásának, ismereteinek gazdag tárházából bőkezűen osztogatott mindenkinek, aki éppen hozzáfordult felvilágosításért. Barátnak, jó ismerősnek éppúgy, mint sohasem látott teljesen ismeretlen embereknek. Elég csak a bel- és külföldi kutatóknak nyomtatásban megjelent köszöneteit figyelembe venni, hogy lássuk, milyen páratlan szolgálatkészség és önzetlenség lakozott szívében, de egyúttal azt is, hogy milyen messzeágazó, széleskörű ismeretekkel rendelkezett. Ebben a tekintetben különösen mi, a fiatalabb nemzedék vesztettünk sokat benne, akihez mindig bizalommal fordulhattunk minden kételyünkben. Mint levéltári, majd könyvtárigazgatónak legnagyobb öröme abban volt, ha a keze alatt lévő intézmény értékes gyarapodásokkal gazdagodott. Életének egyik legboldogabb napja volt, amikor mint az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója átvehette azokat a kincseket — köztük az Anonymus Gestáját, a Bécsi képes krónikát és a Bécsi kódexet —, amelyeknek hazakerülését éppen az ő hathatós munkálkodása segítette elő. Tudásánál csak szerénysége és barátai iránt őszinte szeretete volt nagyobb. Sokat vesztettünk benne tudásban, barátban egyaránt, s azért hiányát mindig fájón fogjuk érezni. Smiezsa István: Kiadásért felelős : Dr. Domanovszky Sándor.