Századok – 1937
Történelmi irodalom - Németh Antal: Bánk bán száz éve a színpadon. Ism.: M. Császár Edit 104
106 TÖRTÉNETI IRODALOM: élénk és részletes, hogy igen nagy szolgálatot fog tenni a jövő színészettörténészeinek, akik számára a mi színész-kortársaink neve emléknélküli betűcsoport lesz csak. De N-re, a Nemzeti Színház igazgatójára, színészettörténetírásunk reprezentatív képviselőjére, úgy gondoljuk, még más kötelesség is vár a jövővel szemben. Neki kellene összefognia azokat a különböző irányú próbálkozásokat, amelyek itt is, ott is megindultak a magyar színpad történetének tisztázására, őrá várna az a feladat, hogy megalapítsa a magyar színészettörténeti társaságot. Például szolgálhatnak a hasonló német társulatok. Már súlyosabb probléma, de a kezdeményezés itt is NI.-t illetné, egy magyar színészettörténeti múzeum létesítése. Olyan centralizált gyűjteményt képzelünk most, amely magában foglalná az Opera és a Nemzeti Színház anyagát, a Nemzeti Múzeum és a székesfővárosi gyűjtemények idevonatkozó részét, sőt a vidéki múzeumokban esetleg meghúzódó értékesebb darabokat is. A jelenlegi szétosztottságnak ugyanis semmi történeti alapja nincsen. A magyar nyelvterület színművészete viszonylag egységes volt, nálunk nincs különbség északi és déli típus között, nem játszott egyszerre egy Schröder és egy Lange, Berlinünk és Bécsünk sincs, legfeljebb az elszakított Kolozsvár beszélhetne külön színházi múltról. De nem váltak szét a múltban opera és dráma sem. Váljon Déryné, aki Melindát adta Katona Bánk bánjában (47. 1.), csak operaénekesnő volt-e ? És melyik műfajhoz tartozik Egressy Béni ? Az állami kézben egyesítendő színészettörténeti gyűjteménynek ideális helyül kínálkozik a Várszínház épülete. (Erre a megoldásra különben valószínűleg N. is gondolt már.) Az a kifogás, hogy a Vár kívül esik a forgalmon s így a múzeumnak nem lenne látogatója, a mai közlekedési viszonyok mellett már nem helytálló. A színház szerkezetét meg nem bontva, a színpadon egy állandó kiállítás lehetne, feltett díszletekkel, például „A szökött katona c. jelenetének színpadterve a bemutatóelőadás szerint", vagy „Színpadkép az Ember Tragédiájának ekkori és ekkori előadása szerint", stb. A földszinten, természetesen felszedett széksorokra gondolunk, tárlókat lehetne felállítani, a páholyrendszert pedig megtartani és azokban apró színpadmodelleket és kosztümös figurinákat elhelyezni. Ez a Színészettörténeti Múzeum gondoskodnék azután arról is, hogy a jelen színpadi alkotásai ne vesszenek el s azokat fényképek és színibírálat -gyűjtemények révén, továbbá film- és grammofonfelvételekkel, színpadmodellekkel megörökítsék. Az itt elmondottak csak vázlatát adják egy elgondolásnak, amelynek helyességéhez bizonyára szó fér, azt azonban senki sem tagadhatja, hogy mind egy tudományos társulat kereteire, mind egy szakmúzeum szervezett vezetőségére szükség van, ha komolyan foglalkozni akarunk a magyar színészettörténet problémáival. Mindezeknek a megértésére, kiharcolására, szervezésére és vezetésére mi a Bánk bán-könyv szerzőjét tartanánk a legalkalmasabbnak. Szóljon ez minden további bírálat helyett. M. Császár Edit.