Századok – 1937
Szemle - Hoerdt; Phillip: Geschichte und Geschichtsunterricht. Ism.: Dékány István 502
502 SZEMLE. védtelenül hagyta azt s kiszolgáltatta az erők sivár játékának. Középkor : minden elvont szerkezet hiánya, kicsiny, életközeli alakulások tömkelege , hatalmas irracionális anyag felemelése ilymódon a jog fogalmába. M. egy jellemző példája : a középkori rajnavidéki paraszt, földesuraságának teljes kötöttségében, állítólag az állam minden védelme nélkül , s a forradalmi felszabadítás után, a pénzgazdaság teljes érvényesülésével, közterhei mégis jelentékenyen meghaladják régi terheit. Az állam elvont fogalma, a pénzgazdaság mechanizmusa legyűri az egyént, bármennyire elismeri is önálló, szabad szféráját. Mélyen tagozottá fejlődhetik ki állam és társadalom szervezete, mely szociális elveket ismerhet el, s az egyéni lét védelmét mégis mindinkább visszaszoríthatja az elvont kultúrtechnika. A jog új rendszerezésének ezért nagy a jelentősége, s M. fejtegetéseinek ez végső értelmük : feladni úgy az állam, mint az individuum elvont fogalmát, áttörni az etatizmus és a liberalizmus végletekbe rohanó mechanizmusát , felbonthatatlan kölcsönösségeket juttatni érvényesülésre. Azt hisszük, a régi idők, különösen a középkor jogi szervezetének beható vizsgálata, megfelelő átmagyarázása elmélyítheti e munkát, a történettudomány gyakorlatiasan használható eredményeket szolgáltathat számára. Hajnal István: Heerdt, Philipp : Geschichte und Geschichtsunterricht. 3. Aufl., besorgt v. E. Krieck. Langensalza, 1935. J. Beltz. 8°. 1691. A háború utáni német kultúrpolitikai irányzat egyik jellemző vonása, hogy eddigelé politikai érdeklődésben elmaradt rétegek politikai telítődést kapnak. E könyv első kiadása 1918-ban jelent meg, s íme, most a nemzeti szocialista pedagógia vezéralakja adja ki az új 3. kiadást : E. Krieck. Pedig a könyvben semmi nincs, ami a nemzeti szocialista faj-elmélet túlzásaira emlékeztetne. Ellenben annál több, ami azonos útvonalat jelez, főleg ami a „népegésznek" történeti kiemelését és e népegész politikai érzékének fejlesztését illeti. A történettanításnak nincs is más célja, mint e történeti és politikai világkép kialakítása. Ezt nem adja meg a művelődés- és szellemtörténet, mely, úgy látszik, a politikailag kevéssé érdekelt elme tipikus magatartása. H. nem lelkesedik érte. Az egész könyv friss és élményszerű, látszik rajta, hogy mennyire közvetlen megélés terméke s az összeomlás tanulságainak levonásából ered. Nem volt igazi népkultúra, mely a történeti perspektíva alapján nőtt volna ki és egy világpolitikai méretekben jelentős feladatra tette volna a népegészet képessé. Mindenekelőtt érdekes az az álláspontja — ami ma már meglehetősen közismert, de akkor új volt—, hogy mindenkinek át kell mennie egy 8 évfolyamon át tartó közös történet-kulturális alapkurzuson ; ezt megalapozandó, szükség van egy „szülőföldtörténeti előkészítésre", mely nem kevesebb, mint az első 5 évet venné igénybe. Kitűnően meglátszik ezen az a tanítás, amelyet ma úgy szoktak jelezni : kultúránk „gyökértelen". Nem szabad tehát egyszerre országtörténelemmel kezdeni, éppen nem szabad világtörténelmet adni, sőt „történelmet" sem, hanem csak „történeteket", azaz oly egyes folyamatokat kell színesen ábrázolni, amelyek „közel" esnek a gyermekhez. Ez a „közelség" sok félreértés tárgya. Egyesek azt értették közelnek, hogy a tanuló a maga korával foglalkozik először, és csak aztán a múlt távolabbi koraival. Ez lett volna a múltba visszamenő (regresszív) módszer. A szerző élesen kikel az ily elgondolás ellen, hiszen így megölnék magát a történeti felfogást, a történet csak előrehaladhat, a múltból a jelen felé. A történetileg „közel" azt jelenti, hogy a tanuló könnyen fel tudja fogni, mert neki egyszerű .