Századok – 1937
Szemle - Bibliographische Vierteljahrshefte der Weltkriegsbücherei. 2–3.: Bibliographie zur Geschichte Österreich-Ungarns im Weltkrieg 1914–1918; 4.: Bibliographie zur Geschichte Österreich-Ungarns 1848–1914. 5.: Bibliographie zur Geschichte der Nachfolgestaaten. Ism.: Asztalos Miklós 503
SZEMLE, ez pedig lehet épúgy a múlt, mint a jelen , sőt a múlt sokszor egyszerűbb, mint a jelen. A jelenre vonatkozás nem annyit jelent, hogy a múlttól elszakadunk, hanem annyit tesz, hogy a múltat a jelen példáival kiegészítjük, megvilágítjuk, ad hoc, tehát egyes korösszehasonlításokat iktatunk közbe, amikor is úgy a múlt, mint a jelen egyformán világosabb lesz. Három alapelv lesz ily módon kiemelkedő : 1. kiindulás a szülőföldről, ennek emlékeiből, mondáiból. Csak így ,,nő ki" minden a maga talajából (Hineinwachsen in die naturgemäss sich erweiternden Lebenskreise). Ehhez próbálunk viszonyítani, ezzel „párhuzamba helyezni" mindent. 2. A történettanítás nem hiánytalan elsorolásokban büszkélkedő pozitivista és lexikális adathalmaz, sőt egyes eseményeket kell kiemelni, de ezeket aztán élménnyé kell tenni (wirkliches Nacherleben). 3. Tulajdonkép nem kell másra tekintettel lenni, mint arra, hogy mikép alakult ki a nemzet (das Werden der deutschen Nation). Ha ennél lényegében többet tűzünk ki, úgy ez csak ál-eredmény lehet. Valaminő központunknak kell lenni, és ez nem több a nemzetnél (ne feledjük, hogy szerző nem a középfokú iskolák igényeit tartja szem előtt, hanem az egész történeti kultúra megalapozását). A középfok elvei ebből kivehetők, tudniillik az egész programm csak egy világtörténeti „kiszélesítés" lehet. Tekintettel kell lennünk bizonyos geopolitikai kép kialakítására is stb. H. könyve általában jó könyv, értelmes és arányos fejtegetései nincsenek túlterhelve, sehol semmi polémia, sehol lapalatti jegyzet, ami az e nemű könyvekben uralkodó átlaghoz képest önmérsékletre utal. Ami idézet van benne (például gyönyörű Goetheidézetek), mind mélyen találó. Ma már sok gondolat ismeretes széleskörben is, de aki először élte át őket, annál különös színt ölt, mélyebbről jön. Ezt érezzük a könyvből. Ami a szülőföldről való kiindulást, az az „előkészítést" illeti, itt meg kell jegyeznünk, hogy ez könnyen helytelen vágányra vezethet ; történeti lényegtelenségek nagyon is előtérbe kerülhetnek. Azt azonban jól jegyzi meg a szerző, hogy nincs oly módszertani elv, melynek nevében nem követtek volna el lehetetlenségeket, abszurdumok ellen ily pedagógiai elvek — épp mert „elvek" — nem tartalmazhatnak biztosítékot. A szülőföldről való kiindulás elve továbbá annyiból is zavarólehet, hogy a szülőföld gondolati határa merőben önkényes és homályos lehet, a „Heimat" lehet egy szűk faluhatár, lehet egy táj (itt újabb magyar szó jelentkezik : „tájhaza"). Ámde lehet egy „ország" is („országhaza") , mindez attól függ, hogy minő „kör" az, amelyben otthon érezzük magunkat. Ez alapon ellenvetésül hozhatjuk fel, hogy nem egy előre kész „szülőföldből" indulunk ki, hanem épp a történettanítás vezet el oda, hogy egy előttünk igazában alig ismert földdarab szülőföldünkké lesz, azaz hazánkká. Így ez nem kiindulás, hanem eredmény. Könyvünket nem a pontosan formulázott tételek tárházának kell tekintenünk, hanem egészséges pedagógiai felfogásának központjait kell kiemelnünk ; e téren igen érdemes a szerzőt tekintetbe vennünk : munkáját az egykönnyen el nem avuló könyvek közé kell sorolnunk. Dékány István: Bibliographische Vierteljalirshefte der Weltkriegsbücherei. „Doppelheft 2—3. Juli—Okt. 1934 : Bibliographie zur Geschichte Österreich-Ungarns im Weltkrieg 1914—1918. Stuttgart, 1934. 8°. VIII, 135 1. — Heft 4. Januar 1935 : Bibliographie zur Gcschiehte> Österreich-Ungarns 1848—1914. Stuttgart, 1935. 8°. (6), 74 1. — Heft 5. April 1935 : Bibliographie zur Geschichte der Nachfolgestaaten. Stuttgart, 1935. 8°. (6), 99 1. A szakkönyvészetek hiányát ha