Századok – 1939
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1
2 Kajnal István filozófia, történeti szociológia, kultúrszociológia, kultúrfilozófia, szociálfilozófia átmeneteinek elhelyezésében. Nem is a különböző szociológiai szisztémák kritikája a célunk, ehhez mélyebb és biztosabb avatottság kellene. Csupán a tapasztalatnak jogán szólalunk fel, a történetíró jogán, akinek stádiuma éppen az emberi fejlődés nagy korszakainak összefoglaló ábrázolása. S aki munkája közben a modern szociológia segítségéhez fordult, s megkapta őt varázsa, megkapták mélységei, távlatai és a bámulatos lelki erőfeszítések, amikkel céljai felé igyekszik. A feladat épp az, hogy a valóságokat kutató történettudomány nyelvén beszéljünk a szociológiáról, lehúzzuk azt a mi konkrét fogalmaink közé. Kézzelfogható valóságok közé, amiket talán nem is tudunk kifogástalan pontossággal kifejezni. De az, ami finom és szubtilis, rendszerint kerülgeti, körülírja a valóságokat, hogy érzékenyen pontos gondolatmű maradhasson. Meggyőződésünk az, hogy történelem és szociológia együvé tartozik. A maga oldaláról már mindkettő óriási munkát végzett a társadalmak életének megismerése körül. De a remény, hogy egymás által a fejlődésnek valami új, magasabb fokú megértése következik, eddig nem vált valóra. S minthogy a jelen társadalma is csak a múltból érthető meg, a szociológia nem juthatott arra a szerepre sem, amire eredetileg szánták : nem adhatja meg a tájékozottságot az élő társadalmak sorsának igazgatására. Pedig mindenki érzi, hogy a fejlődésnek minden jelensége szerves összefüggésben van a társadalom üzemével, hogy ez üzemiességnek törvényszerű szerkezete van, valamiként mégis csak megismerhető, s hogy a szerkezet behatóbb ismerete sokkal pozitívabb módon s részletesebben megmagyarázhatja a kultúra és a gyakorlati élet minden területének jelenségeit, mint eddig azokat magyarázhattuk. De előbb át kell szakítanunk azt a hajszálfínom határvonalat, ami a társadalomtörténetet és a szociológiát elválasztja s a kettőt minden közelségük mellett is egymással szervesen egybe nem szerkeszthető, idegen elemekkel dolgozó tudománnyá teszi. A történelemben meg kell találni azokat a módszereket, amelyek a szociológiai szisztematikának is módszerei lehetnek. Egyik tudománynak eredményeit sem szabad megcáfolnunk, elvetnünk, vagy erőszakkal beletörnünk a másikba, hanem oly módszerhez kell elérnünk, ami közösen fejezi ki mindazt, amit eddig mindegyik a maga nyelvén fejezett ki. A történelem azt kívánja, hogy ez a módszer konkrét társadalomfejlődések felkutatása legyen, a szociológia, hogy az emberi társulás örök törvény.