Századok – 1939
Szemle - Révész Imre: Pokoly József emlékezete. Ism.: Tóth Endre 102
102 SZEMLE amelyek nem egész terjedelmükben francia nyelvűek, mint például az Archívum Europae centro-orientális, de amelyek francia nyelvű cikkeket is szoktak közölni. Ugyancsak tág értelmezésben szerepelnek — nagyon helyesen — a „filozófiai", „történeti" stb. jelzők. Történeti jellegűnek számítanak például nemcsak azok a kiadványok, amelyek kizárólag históriával foglalkoznak, hanem azok is, amelyek más célkitűzésnért ugyan, de időnként — több-kevesebb rendszerességgel — történeti tárgyú cikkeket is közölnek. Ilyen például a Revue de Paris vagy a Revue des Deux Mondes. Az egyes folyóiratokra vonatkozólag a következő adatokat közli a repertórium : 1. pontos cím ; 2. az alapítás éve ; 3. az igazgatók, szerkesztők és titkárok neve és címe ; 4. a legutóbb megjelent évfolyam ; 5. a periodicitás megjelölése ; 6. egy-egy évfolyam átlagos oldalszáma ; 7. a kiadás helye ; 8. a kiadó neve és címe ; 9. a kiadvány alakja centiméterben kifejezve; 10. az évi előfizetés összege. Ezeket a felvilágosításokat két gyakorlati értékű adat egészíti ki : az illető periodikus kiadvány jelzete a párisi Bibliothèque Nationale-ban, és a kiadvány szokványos rövidítése. Ez a repertórium kétségtelenül új lépést jelent a francia segédkönyvek irodalmában, habár előfutárai nem hiányoznak. A szerzők tudomása szerint Németországban is folyamatban van a német nyelvet használó periodikus kiadványok adatainak összegyűjtése ; a munka állítólag közel 30.000 címet tartalmaz majd. A másik repertórium kiegészítője az elsőnek: a francia filozófiai, históriai, filológiai és jogtudományi társulatokat sorolja fel s természetesen már majdnem kizárólag a politikai francia birodalom területére szorítkozik. Közli a társulatok nevét, alapítási évét, székhelyét a pontos címmel együtt, vezetőik nevét, címét, tagjaik számát, az évi tagsági díjat, felsorolja a társulatok által fenntartott intézményeket (könyvtárak, múzeumok), azok periodikus kiadványait (egyszerűen utalva az előbbi repertórium megfelelő helyére), s végül nem periodikus jellegű kiadványait 1920-tól. Mind a két „Coron—Jarye" bőségesen el van látva mutatókkal s mindkettő, de különösen az első, értékes felvilágosításokat nyújthat a többi közt azoknak is, akik a Dunatájra vonatkozó hibás francia történetszemlélet magyarázatát szervezeti okokban is látják. Baráth Tibor: Bene István: Karácson Imre élete és művei. (1863—1911.) Halálának 25. évfordulója alkalmából. (Kny. : Győri Szemle.) Győr, 1936. Győregyházmegyei Alap ny. 8° 371., 3 kép.—A tanulmány Karácson Imrében külön jellemzi a tevékeny, lelkes áldozópapot és külön méltatja a magyar mult történelmi emlékeinek buzgó és szorgalmas kutatóját. Az utóbbi vonatkozásban, Karácson kéziratos naplója alapján, főleg törökországi szerepével foglalkozik, ismerteti az akkori (1907—1911) törökországi politikai és tudományos állapotokat, a a sok küszködést és akadályt, melyeken Karácsonnak át kellett esnie. A meleg szeretettel megírt tanulmányt Karácson műveinek jegyzéke és fontosabb munkáinak részletesebb ismertetése zárja be. Fekete Lajos: Révész Imre: Pokoly József emlékezete. (A debreceni Tisza István Tudományos Társaság kiadványai, I. 2. sz.) Debrecen 1936. 4° 361. —A Tisza István Tudományos Társaság alapítójáról és hetedfél éven át legelső elnökéről a Társaság 1935-i közgyűlésén tartott előadásában R. tömören összefoglalja Pokoly József életrajzát, felvázolja szellemi alkatát, értékeli tudományos munkásságát. Pokoly teológiát tanult, 1889-től a Tisza-családnál nevelősködött, 1894-ben geszti lelkész lett, 1895-től a kolozsvári, majd a debreceni egyetemen volt az egyház.