Századok – 1940
Tárca - HAJNAL ISTVÁN: Marczali Henrik † 359
360 TÁRCA és a francia egyetemek legkiválóbb tanáraitól, Waitztól, Wattenbachtól, Monodtól sajátította el a kutatás és a kritikailag megdolgozott forrásanyagon alapuló szintézis modern módszereit. Első jelentősebb munkája ezért szólt a magyar történeti kútfők problémáiról az Árpádok korában (1880); s ezért vett részt később is tudományos és didaktikai szempontokból fontos forráskiadványok szerkesztésében. (A magyar honfoglalás kútfői, 1900 ; A magyar történet kútfőinek kézikönyve, 1902). De egyébként is, sohasem tudott elszakadni, történeti feldolgozásaiban sem, a forrásokkal való közvetlen, belső érintkezéstől ; s ezért minden műve egyúttal gazdag gyarapodása ténybeli ismereteinknek is. (Millennáris történet, I., II. és VIII. k. 1895 — 1898; Magyarország története II. József korában, 1881-1888. Az 1790—91-i országgyűlés története, 1907 stb.) Történetünk egyes darabjai, különösen a XVIII. századból, mintha az ő munkássága folytán kerültek volna s állanának még ma is szilárdan és színesen az őket megillető helyeken. A forrásanyaggal való munkának küzdelme s öröme óvta meg elméleti elvontságoktól történeti szemléletét ; inkább mondhatni, hogy feldolgozása itt-ott elsietett vagy elnagyolt maradt, mintsem hogy egyoldalú. Gyakran szólalt meg benne így az életteljes valóságnak mély, érces hangja, olvasóra és hallgatóra felejthetetlen hatással. Abban a korban, amely minden tudomány sikerét elsősorban a finom specializálásban látta, nyomatékosan hangsúlyozta a múlt életnek valóságos egységét. Ez a józan valóságérzék mintha igazolta volna büszkén vallott felfogását önmagáról , hogy a magyar vidék, Somogy népi környezete formálta ki gondolkodásmódját. Nem alakítgatta történeti felfogását korszerű szellemi irányzatok szerint sem, még kevésbbé politikai irányzatok szolgálatára, a liberalizmust is csupán sajátos történeti jelenségként tárgyalta, mint ahogyan viszont a középkor ideáiban és társadalomrendjében is meglátta a mélyen emberit. A tudós hivatását, helyesebben szerepét, súlyát az élet aktualitásaiban, kétségtelenül túlbecsülte. Ez a kiirthatatlan igénye, az objektív, szenvedély nélküli, felsőbbrendű tudós teljesítményeketületőleg, a mult század tudományos optimizmusában gyökerezett. Sok csalódást és végül elszigeteltséget hozott számára. Tanítványai közé tartoztak a mai magyar történetírás legkiválóbbjai ; ők s egész tudományosságunk mély megilletődéssel s vegyek búcsút tőle. Hajnal István A kiadásért felelős: Dr. Domanovszky Sándor. 35.057. — Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest. (Felelős: Thiering Richárd.)