Századok – 1941
Szemle - Kozocsa Sándor ld. Kassai Vidor 217
SZEMLE 217 romantikusokhoz fűződő kapcsolataival a hazai és a külföldi irodalom. O. most a Széchényi-családi levéltárban őrzött gazdag levelezés és az irodalom gondos felhasználásával Széchényi Ferencnek a korabeli írókkal való kapcsolatait tárja fel. Ezzel számos irodalomtörténeti kérdés tisztázásán kívül hasznos munkát végzett a történetírás számára is, mert sok adattal járul a felvilágosodás és a romantika szellemi hátterének megvilágításához, külföldi kapcsolataik feltárásához. Tóth László (Kolozsvár): Kassai Vidtor Emlékezései. A művész születésének századik évfordulójára sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor. H. és é. n. Kir. M. Egyetemi Nyomda. 8° 395. — Kiadott színészettörténelmi forrásanyagunk új kötettel bővült, K.-nak, a Népszínház híres komikusának, Jászai Mari férjének naplója látott napvilágot. Alaposabb vizsgálatra úgy találjuk, hogy csekély színészettörténeti vonatkozású irodalmunk tekintélyes hányadát színész-visszaemlékezések teszik s felmerülhet a probléma, vájjon ezek a vonzó bohémek — mert a mi „civil" szemünk ilyennek látja őket — képesek-e történetileg értékes adatokat szolgáltatni ? Nem befolyásolja-e feljegyzéseiket egészen a használhatatlanságig hiúság, irigység, esetleg tanulatlanság vagy közöny ? A válasz nagy általánosságban az, ami más emlékiratra is áll : minél közvetlenebb, extrovertáltabb lelkialkatú a szerző, annál objektívebb és megfigyelésekben annál gazdagabb a mű, így pl. Déryné elsőrendű forrás, rábízhatjuk magunkat, még ellenlábasairól közölt adatai is megbízhatók. Ezt az a néhány év előtt megtörtént eset is igazolja, hogy amikor megboldogult Takáts Sándor kétségbevonta Schodelné származására vonatkozó adatai valódiságát s ugyanebben az időben Benyovszky egyik könyvében közölte Schodelné keresztlevelét, ez Déryné állításának igaz voltát bizonyította be. Alig van valami történeti becse ezzel szemben a közvetett, introvertált lelkialkatú Szacsvay feljegyzéseinek, aki annyira sajátmagán szűr át minden eseményt, hogy azok a reális élettel való minden kapcsolatukat elveszítik, jelentéktelen apróságok oldalakat emésztenek fel, híres színésztársairól pedig, akikkel évekig játszott együtt, egy szó említés sincsen. Ha tehát az emlékíró egyénisége nem szubjektívebb a kelleténél, írása értékes forrása lesz az irodalomtörténésznek, akit drámatörténeti kutatásaiban segít előbbre. Kiegészít hiányos műsorösszeállításokat, sőt talán intimitásokat közöl vele az íróról, akinek a művei halhatatlanok, de élete már feledésbe merült. Egy-egy odavetett szavával rámutat arra, hogy hogyan is értette ezt vagy azt a saját maga a csodált és ma már jegyzetelésre szoruló klasszikus. Elsőrendű forrása a jó színészmemoár, magától értetődően, a színészettörténelemnek. Nemcsak akkor, amikor saját tapasztalatait, saját felfogását, jellemábrázolói módszereit fejtegeti, nemcsak azzal, hogy feljegyez elfelejtett drámákat és kezdetleges rendezői fogásokat, hanem elsősorban azáltal, hogy leírja nagy színészkortársait, azok alakítását, próbálja rögzíteni a hatást, amelyet hallgatóságukra tettek, megkísérel megmenteni számunkra valamit abból a daimonionból, amely valaha a legnagyobbak művészetéből sugárzott. Nem minden naplóíró színész volt nagy művész, de minden színésznapló nagy érték, ha ezekre kellő figyelemmel van. Van ezeknek a visszaemlékezéseknek szellemtörténeti értékük is. Mint minden napló, ezek is koruk értékítéleteit visszhangozzák és az akkori közízlés szerint vélekednek. Ebben a tekintetben, t. i. az ízlésbeli korszerűségben, a színészek a legtöbb magánembernél megbízhatóbbak, mert életük egyik fő feladata, hogy kiismerjék a közönség hangulatát és