Századok – 1941

Történeti irodalom - Sinkovics István. - 422

Történeti irodalom. [Herzog József-emlékkönyv.] Levéltári Közlemények 18 — 19. évf. (Budapest) 1940-41. 8° 562­­. Az Országos Levéltár folyóiratának 1940—41. évi kötetét főigazgatójuknak, Herzog Józsefnek ajánlották fel, hatvanadik születésnapjára, a Levéltár tisztviselői. Herzog József mindig szi­lárdan kitartott a mellett, hogy a levéltáros hivatása élesen elkülö­nítendő a történetíróétól. Majdnem hogy károsnak tartotta, ha a levéltáros történetírói ambíciókkal fog munkájához. S íme, az ünnepi kötet szerzőinek sora mégis csupa vérbeli történetíró, épp azért eredeti irányokkal-eredményekkel, mert nem a minden­áron való „alkotnivágyás" vezette őket, hanem az előzetes felté­telek nélküli kapcsolódás a múlt írásanyagához. Az európai tör­ténetírás fejlődése egyáltalán ezért múlhatta felül az antikét, nem pedig a „szellem" fölényes uralmával a történeti emlékek fölött. Az írásanyag természete, arányai, keletkezésének-fennmaradá­sának módjai a társadalom történeti struktúrálódását fejezik ki. Semmiféle szellemiesítés és flozófiai értelmezés, állítólagos utána­érzés sem tudja az írásemlékeken alapuló konkrét strukturális elképzelést helyettesíteni. Herzog József következetes álláspontja megerősítette új történetíró nemzedékünket azon irányban, ami európaszerte mind általánosabban érvényesül a „dinamikus" fel­fogású fejlődésmagyarázatokkal szemben, s amely iránynak, úgy hisszük, a magyar történetírás máris új, eredeti módszereket szol­gáltathat. Az Országos Levéltár munkájáról Herzog igazgatása alatt pároldalnyi beszámoló szól; az ő egyéniségéhez igazodó halkszavú, szerény jelentés hosszú éveknek csöndes, odaadó, soha nagyot újítani nem akaró, s mégis mindig alkotó fáradozásairól, gyakran izgalmas, éjt nappallá tevő munkákról is, nagy történeti esemé­nyek szolgálatában, mint amilyenek voltak a magyar területek visszaszerzését okmányszerűen megalapozó döntő sikerű munká­latok. A kötet első részét a levéltárügy szakkérdései foglalják el. A „levéltár" és „irattár" elkülönülésének kérdésében (Sinkovics István) az egyedüli szempont az, hogy „az iratok értelme, haszna szoros összefüggésben áll azzal a társadalmi rendszerrel, amelyben keletkeztek"; nincs tehát mechanikusan követhető szabály az irat fontosságának megítélésében. Az iratoknak egymáshoz való viszonya, keletkezésük módja fontosabb lehet tartalmuknál is. A modern aktatermelés és a­ levéltár viszonyát illetőleg (Jávossy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék