Századok – 1941
Történeti irodalom - Varga Endre 423
TÖRTÉNETI IRODALOM 423 Dénes) épp e szempontok világítanak rá a modern fejlődés döntő tényeire, az írás által lehetővé vált végzetes központosításra, a társadalom helyi szerveinek önálló feladatoktól való megfosztására, az egyes ügynek életegészben kezelése helyett sokféle resszortra való felszeletelésére — s mindennek következtében az önmagát folyton fokozó elvonatkozásra és az özönszerű aktatermelésre. A trianoni országfelszabdalást a levéltárügyön át nézve (Kossányi Béla), a levéltári anyagok szerves egységének elvét még ellenségeink is kénytelenek voltak bizonyos mértékig elismerni. A magánlevéltárak állami szabályozásának kényes kérdése (Szabó István) minden országban egyre inkább előtérbe nyomul, bizonyítván, hogy az írásbeliség nem csupán a közhatóság kezelésében, hanem minden más jelentkezésében is társadalomképző, tehát közérdekű módszernek tekintendő. De épp ezért a magánlevéltárral való feltétlen rendelkezésjog úgy szabályozandó, hogy ezáltal a tulajdon értéke csak növekedjék és a birtokló család számára társadalmi, erkölcsi elismertetéssel kapcsolódjék. A levéltárrendezés alapelve (Varga Endre): az iratokat oly rendbe hozni, „ami a létrehozó szerv életműködését a legjobban visszatükrözteti". Tehát még a „provenientia" elvénél is mélyebb, átérzést kívánó alapgondolat. A levéltári leltár definíciója (Ember Győző) szintén az iratanyag minden belemagyarázás nélküli megőrzését akarja biztosítani, bármely részlet kiemelése vagy kikapcsolása nélkül. Több tanulmány szól a levéltárügy múltjáról. Bottló Béla a romai katolikus egyház levéltári szabályozásainak, történetét ismerteti.Pálffy Ilona a magyar városi levéltárak kezdeteiről ad összefoglalást, az írásanyag fejlődését a városfejlődés egyes fázisaival hozva kapcsolatba. Az egyöntetűség, amit városainkra nézve hangsúlyoz, bizonyára csak egyik oldala a kérdésnek, ha a városi élet hasonló alakulása az írásbeliség hasonló formáit mutatja is, ez a hasonlóság mégis igen eltérő természetű arányú írásbeliséget rejthet maga mögött. Debrecen és Sopron írásbelisége között bizonyára nagy a különbség ,s épp e különbségek vezethetnek a sajátos társadalomszerkezetek megismerésére. Czobor Alfréd középkori családi levéltárainkról ad összefoglaló jellemzést bőséges és eleven példákkal az iratanyag szerepét-sorsát illetőleg; hasznos lenne e cikket az ily levéltárak tulajdonosainak körében terjeszteni. Fekete Nagy Antal II. Rákóczi Ferenc levéltárának viszontagságait ismerteti, mai állagából beható vizsgálattal rekonstruálva egykori kezelésének, rendezéseinek történetét, ismertetvén a fejedelem fáradhatatlan írásmunkájának, rendező gondjának szerepét is. Külön érdekességű e tanulmányok között Fekete Lajos párhuzama, az isztanbuli és a budai török hivatali ügyvitel között, kimutatja, hogy nemcsak a hivatalnoki beosztás, hanem az írás s iratkezelés módja is azonos volt e világbirodalomban; a megfelelő esetekben azonos fogalmazás, mondatok, szófűzés, szavak Budán és nemcsak Isztambulban, hanem akár Erzerumban vagy Bagdadban is. A szerző a birodalom nagy belső erejét látja ebben, s Valóban, imponáló hatalom — de egyúttal kétségtelenül bizonyítéka a mechanizált, csak az uralmat néző írásintellektualizmus-