Századok – 1941

Történeti irodalom - Mályusz Elemér - 68

68 TÖRTÉN­ETI IRODALOM annyi életszerűséget. Másik nagy történetírói erénye az össze­foglaló, szintetikus képesség. Sohasem lát jól az, aki csak egy kiragadott részletet lát, a történést mindig egészében, tehát úgy, ahogy a valóságban van, kell megragadni. Ha ezt a szintetikus látásmódot szellemtörténetinek nevezzük, akkor H. ennek az iránynak legjelentékenyebb képviselője nálunk. Sohasem elég­szik meg az adatok száraz elmondásával, mindig többre, valami magasabbra, az események összefoglaló ábrázolására törekszik. Kétségtelenül konstruktív, elméleti hajlamát követte, amikor oly szeretettel mélyedt el az őstörténet problémáiban. Valóban, itt tág tér nyílt konstruktív képességének csillogtatására. Érzéke a dolgok elméleti felfogására lépten-nyomon kiütközik. E tekin­tetben tipikus mű „Társadalomtörténeti" terminológia" című tanulmánya, mely a Társadalomtudomány 1921-i évfolyamában jelent meg. Megemlíthetjük még másik jelentős elméleti tárgyú cikkét: „A történelem útját" („A magyar történetírás új útjai" c. kötetben). Már Tagányi Károly felhívta a történetírók figyelmét a rokon tudományok eredményeire, így a néprajzi és a régészeti adatokra. Ez a felhívás H.-ban nagy visszhangra talált. Az ő legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy a nyelvtudomány, az etnográfia, a numizmatika tudományát bevonta a történetíró érdeklődési körébe. Azt a bonyolult és összetett módszert, melyet Alföldi András alkalmaz ma nagy sikerrel, tulajdonképen H. építette ki. Ez a módszer abból áll, hogy a történet írott adatait ki kell egészí­teni a rokon tudományok más természetű, sokszor megbízhatóbb adataival, így az ábrázolás mindjárt kerekebbé válik. „A forrás­tani kutatások legnevezetesebb eredménye — írja a honfoglalás­történeti irodalom ismertetése során — a korábban felhasználat­lan közvetett források — minők a nyelv, a földrajzi nevek, nép­szokások, stb. — és etnológiai analógiák jelentőségének felisme­rése, továbbá a már ismert írott források új kritikai értékelése." E tekintetben például klasszikus az a tanulmánya, melyet a „Turul"-ba a magyar címer fejlődéséről írt a numizmatika ered­ményeinek bevonásával. H. történettudományi cikkei, értekezései két kötetet tesznek ki, a kiadvány harmadik kötete beszédeit tartalmazza. Ez a kötet is roppant tanulságos, össze is függ az előzőkkel, igazi méltatása azonban már nem a mi feladatunk. Váczy Péter (Kolozsvár): Magyar Művelődéstörténet. A Magyar Történelmi Társulat meg­bízásából szerk. Sromanovszky Sándor, Balanyi György, Mályusz Elemér, Szentpétery Imre, Varjú Elemér. II. kötet: Magyar renaissance. (Szerk. Mályusz Elemér.) É. n. 4° (070 1., 24 melléklet, 550 kép. — III. kötet: A kereszténység védő­bástyája. (Szerk. Lukinich Imre.) 4° 064 1., 25 melléklet, 550 kép. Az új Művelődéstörténetnek ez a két kötete is arra figyelmez­tet, hogy a történelemnek mily sajátos a helyzete a többi tudomá­nyok között : amíg nem jut el a művészi közérthetőségig, addig

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék