Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 1

A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. L. közlemény. A most folyó háborút megelőző években az európai kis nemzetek egy közös kiadványsorozatot indítottak meg, amely­ben valamely világnyelven ismertették legújabb történeti irodalmukat. A cél az volt, hogy a kicsiny elterjedtségű nyelve­ken megjelent irodalom ne maradjon hozzáférhetetlen, fel­használatlan a nemzetközi tudomány számára. Az a kérdés merült fel tehát, hogy milyen új eredmények, adatok érdeklik elsősorban az általános európai fejlődést vizsgáló történet­tudományt? Milyen szempontokhoz igazodjunk a kis nemze­tek történetírásának kivonatos ismertetéseiben? Milyen ered­ményeikre van leginkább szüksége az általános fejlődéskuta­tásnak? A kiadvány kapcsán tehát az európai fejlődéstörténet alapvető módszerének problémája került előtérbe. Oly szem­pontokra volt szükség, amelyek körül csoportosíthatók, ame­lyek szerint kiválogatandók a kis nemzetek történetírásának eredményei. A kis nemzetek távoli övezetben környezik a központi nagy tömböket, mindegyikük külön sajátos fejlő­déssel. Például a magyarnak és a norvégnak fejlődésszerke­zete alig is hasonlítható össze egymással. Mit nyújthatnak mégis, közöset, az európai fejlődéstörténet számára? De éppen ezek a nagy különbségek az izgalmasak és tanulságosak, mert mégiscsak egyetlen nagy közös fejlődés­szerkezet jelenségei. A nagy eltérésekben a közös vonásokat megtalálni: ez magának az általános fejlődésnek a lényegéhez való közeledés. Ilyen szempontból a kis nemzetek története olyan ered­ményekkel szolgálhat, amelyeket a nagy központi kultúrtöm­bök történetéből nehezen lehet kibontakoztatni. Olyan mód­szertani lehetőségekről van itt szó, amelyeknek kidolgozása a kis nemzetek történetírásának sajátos feladata az európai tudományban. Ezzel a feladattal akarunk a következendők­ben foglalkozni. Századok 1942. I—III. *

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék