Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
a kis nemzetek történetírása 137 kegyeit kereső, a rezidenciás nemességnek, a vidékivel szembenГАу, így kialakult bojárság alatt sorakozott a kisebb birtokosok, katonák, hivatalnokok rétege, amely idővel a köznemesség jellegét vette fel. Aki egyszer úr volt, az ura, birtokosa, bírája, igazgatója is lett a földtulajdonán élő vagy tisztségére bízott népnek is. Az egész nemességet együttesen a „szolgálók" rendjének nevezték, szemben az adózókéval s az ezek alatt sorakozó nemszabadokéval. A nemesek valamennyien a fejedelem szolgálói, s hogy e szolgálat hathatós legyen, népük erejének kihasználásában nem korlátozták őket. Elvben a kölcsönös érdek, megegyezés az alap, a fejedelemtől, a bojároktól kezdve le a parasztokig. A nyugaton sehol sem hangsúlyozzák annyira a kölcsönös szerződés elvét, mint az orosz társadalmakban. A bojár elvben otthagyhatja urát, más fejedelemhez állhat birtokával együtt, ha érdekeiben megsértik. A paraszt viszonyát urához, szabad költözködésének jogát ugyancsak szerződéses állapotnak tekintik a törvények. A paraszt elvben mind szabad, sőt önkormányzattal is rendelkezik. A nemesség bonyolult, pedáns genealógiai rangsor szerint jogosult az állam ügyeiben való részvételre, hivatalnoki, katonai állásokra; ha sérelmet szenved, együttesen fenyegetődzik, hogy elvonul, átáll más fejedelemhez. Tehát élesebb elvi biztosítékok, mint, a nyugati rendiségben — és mégsem, azaz épp ezért nem szerves, mély, egymást kölcsönösen kiegészítő rétegeződés. Rövidesen megismétlődött a Susdal vezetése alatt álló fejedelemségekben is a kievikorszak fejlődése; a parasztság elnyomásán felépített merev rendiség és állam elvesztette életképességét. A feltörő Moszkva vezetése alatt új rendiség képződött ki a középkor végén, az előzőkéhez hasonló módokon, bár ismét a nyugati fejlődésből felületesen áthatoló haladottabb intellektuális technikával. Itt is szabad a parasztság, de itt is kidolgozatlan, tagolatlan közösségekben élt eredetileg. Ezt az ősi „mir"-szervezetet, amely szabadok önkormányzata, de inkább a közös érdeké, munkáé, s nem a hagyományos családüzemek egymásba illeszkedő üzeméé — felbontja a rendi elvonatkozás folyamata. Mint már előbb is, a rabszolgaság teljes jogtalansága enyhül, állapota a parasztság állapotához közeledik, viszont a paraszt már a XV. században nem tulajdonosa földjének, költözését akadályozzák, majd törvényesen is tiltják. A régi „mir" racionális formában jelenik meg újra: tagjai együttesen felelősek egymás bűneiért, kötelezettségeikért, adójukért, s ezért kölcsönösen féltékenyen vigyáznak arra, hogy valamelyikük ki ne szabadulhasson, ki ne emel-