Századok – 1942

Történeti irodalom - Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Ism.: Hajnal István. 358

356 TÖRTÉNETI IRODALOM 360-­ legesen szinte mozdíthatlan kötöttségben él, állandó munka­készenléttel, amit a viszonylagos biztonság folytán lassú tempó­jával egyenlíthet ki; a gazdacseléd is „megromlott", már nem a régi, bár kíméletlenül kezelt családtag, de az üres munkabér­viszony mellett is a régi odaadást kívánnák tőle. A summásnak csak munka az élete az uradalomban, hogy télen felélje szerze­ményét, s lázadozzék, a nagyszámú parasztmunkásság többi bizonytalan kategóriáival együtt.­­A parasztság, alul elkülönülve, csak tűri-viseli a nemzetet, a nemzet szeretné felemelni őt, de elvárná, hogy tovább is telje­sítse régi szerepét .­ A szerző nem a paraszti élet felbontását kívánja, védtelen beolvasztását a kapitalista­ polgárosodásba, hanem aktívvá tételét. Átértve a parasztságnak alapvető történeti szerepét az európai fejlődésben, erre az elgondolásra kell jutnia, nézetünk szerint, minden reformtörekvésnek. A szerző komol s mégis meleg leírásá­ból a régi „rendi" kölcsönösségek hatalmas, szívós társadalom­képző erejének méltánylása érzik ki.­­ A „rendiség" fogalmát nézetünk szerint következetesebben fel kellett volna bontania; egyfelől uralmi rétegeződés, a magyar társadalomban élesebben, mint nyugaton; másfelől azonban méltányos megszokott „hű­béres" kölcsönösségek intézményes biztosítása, ami nyugaton mélyebb volt, mint minálunk. Nálunk e mélységek híján válasz­tódtak ki a parasztságtól elkülönülten a modern felső társadalom­osztályok, viszont épp ezért élnek ma tovább is lenn a paraszt­ságban a régi „törvények".] Felemás, zavaros helyzetet terem­tenek, ügyefogyottságot fölfelé, — de még mindig hatalmas izomzatként tartják össze a parasztságot, a munkát még mindig önmagában is a társadalmi elismertetés alapjává teszik, s a tár­sadalmias elismertetés által a szegénységet is elviselhetővé. Nagy hiba lenne a paraszt irracionális, „értékesíthetlen" sok­oldalúságát feloldani és pusztán a kapitalista piac lehetőségeire irányítani. Ez az irracionális sokoldalúság volt egykor az európai kultúrfejlődésnek és később minden felső modern osztálykép­ződésnek is az alapja. A szerzőnek, úgy hisszük, „az állandó munka" íratlan törvénye helyett a természetes környezetet és a társadalmi viszonyulásokat bizonyos tapasztalati önállósággal, életegész sokoldalúsággal alakítgató állandó foglalatosságot kellene emle­getnie, mint a parasztállapot társadalmi elismertetésének alapját. Bizonyos emberi alkotókedv, a mechanizált munkával ellentétben: „irracionális", mert nem csupán a hasznot nézi, hanem a fogla­latosság emberi kielégü­ltségét is.­­A magyar rendiség élesebb uralmi hasznot váró rétegeződése kevésbbé engedte meg a paraszti alkotó sokoldalúság kifejlődését s ennek alapján mélyenjáró ipari-kereskedelmi hivatások kiképződését. A nyugati polgárság ma azért mélyebb, szakszerűbb a miénknél, mert a parasztság mélyebb irracionális viszonyaiból indult ki felemelkedése. A szerző tehát kissé egyoldalúan fűzi egybe a polgárság és a kapitalizmus fogalmát. Ha ki tudnánk dolgozni azt a reformot, amely a paraszt­ságunkban élő régi erőket nem akarja elmosni, a paraszti lét.

Next