Századok – 1943

Ismertetések - Magyar művelődéstörténet. IV. Ism.: Hajnal István 501

ISMERTETÉSEK 501, ami —­ a tárgyat legtágabb értelemben véve is —­ kétségtelenül elmaradhatott volna. Így pl. a magyarországi boszorkányperekkel kapcsolatban aránylag hosszasan szól a tortúráról, a hóhérról, utóbbi­nak fizetéséről és­ társadalmi állásáról i­s— a boszorkányperek speciá­lis vonatkozásain túl — általában a büntető eljárásról, de a szük­ségtelenül felölelt témát nem dolgozza ki: a magyar bírósági szerve­zetről és peres eljárásról adott kép hiányos és zavaros marad. A feles­leges kitérések helyett bizonyára megfelelőbb lett volna, ha a szerző megkísérli pl. a magyar boszorkány­világnak a különféle nyugati fajok hasonló elképzeléseivel való rendszeres egybevetését ha még részletesebben s valóban behatóan foglalkozik az újkor elején egész Európát elborító boszorkányüldözési hullám okaival és ma­gyarázatával stb. E néhány, általános jellegű észrevételen kívül azonban egyes kifogásokra (hogy pl. Szent István és Kálmán tör­vényeinek egybevetésénél különös megállapítással találkozunk, hogy Komáromy helyreigazítása lényegtelen) s apróbb botlásokra nem óhajtunk kiterjeszkedni, ez nem volna méltányos a kétség­telenül nagy igyekezettel összeállított munkával szemben. Ellen­kezőleg, el kell ismernünk, hogy a szerző helyesen látta meg azokat a szempontokat, melyekből a témához közeledni kell s ezt egész terjedelmében igyekezett megragadni. Dicsérnünk kell továbbá tárgyilagosságát, a vonatkozó irodalom elég széleskörű összeállí­tását stb. Sajnáljuk, hogy a munka nem lényegesen hosszadal­masabb előkészületek után s nem sokkal nagyobb terjedelemben látott napvilágot. VARGA ENDRE : MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET. Szerk. Domanovszky Sándor, Balanyi György, Szentpétery Imre, Mályusz Elemér, Varjú Elemér. IV. kötet: Barokk és felvilágosodás. Szerk. Wellmann Imre. Budapest, é. n., Magyar Történelmi Társulat 658­­., 3­2 mell., 4°. A mult történetírói generációval szemben az új Művelődés­történet félszáznyi írógárdája nemcsak módszeres, hanem, szinte lelkületi átalakulást mutat. Amikor például e jelen kötetben Csapodi Csaba a XVIII. század magyar falujának életéről beszél, nem bontja fel az okok-okozatok — gazdaságiak, politikaiak, stb. — összefüggé­seire, hanem végtelen, kiszámíthatlan változatosságokon tekint végig, amint a sokféle kicsiny társadalomalakulások, még egyazon vidéken is, sőt egyazon földesuraságban is, az Isten ege alatt elhúzódnak. Az előző történetírás racionális önbizalmával szemben a legkisebb t­ársadalmi tények élettelj­ükben való szemlélete : a magyar parasztsá­g már-már olyan egyszerűnek tartott problémája helyett most új, mélyebb problémák meglátására kény­szert­tett. És a fejlődést Csapodi nem vezeti valami okszerű haladásnak vonalán; leírásában egymás­ból egymásután gomolyognak az új s új nemzedékek falutársa­dalmai, felhők módjára változó körvonalakkal és árnyalatokkal, ítéleteiben alkalmazza ugyan a gazdasági, politikai és más érdekek szempontjait, de nem akarja feloldani a múlt élet mélységeit e racionális sugárnyalábokkal, szétszóródnak azok az irracionális törté­neti alakulások változatos felületein. Igen alkalmas ez a szemlélet — amely egyéni sajátságokkal közös a kötet minden szerzőjében­­— a „barokk" néven jelzett kor­szaknak megragadására. De a „felvilágosulás" sem egyszerűen új, észszerű elvek érvényesülése már­ igen óvatosan, gondosan kezeli

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék