Századok – 1943
Ismertetések - Magyar művelődéstörténet. IV. Ism.: Hajnal István 501
ISMERTETÉSEK minket e században, vékony és felületes társadalomréteg, még erősen ,a vásári áruforgalomhoz kapcsolódva, s már ezért is a szakszerű hivatásképződés helyett nagymértékben egyes népelemek, görögök, s rácok, zsidók szerepével. A hivatásképződés szempontjából is igen érdekes Markó Árpád, tanulmánya az inturrekcióról és az állandó hadseregről. Szokott módszerével szinte bravúrosnak nevezhető éllel és következetességgel tisztázza az alapvető tényeket, lefejti róluk a reájuk rakódott téves elképzeléseket. Alapvető tény, hogy Rákóczi hadserege lényegében nem francia, hanem német rendszert követett, viszont vele szemben nem volt külön labanc katonai kultúra. A kuruc hadsereg gyöngéjére rávilágító sugár, nagyműveltségű főtisztek, de az alsó tisztek rétegéből úgyszólván semmi írásos forrás sem maradt reánk. A békeidők császári hadseregében a magyar ezredek maguk ambicionálták a „német lábra" állítást, ami egy volt a reguláris, hivatásos szakszerűséggel, s e kereten belül valóban ki is fejlődött modern katonai hivatásérzet alsóbb magyar tiszti fokozatokon is. Amit Bécs a monarchia egységének biztosítására szánt, az mintegy nevelőintézménye lett a modern magyar katonai hivatásnak. Korbuly Györgynek az állami vezetés alá kerülő egészségvédelemről szóló tanulmánya ugyancsak egyik fejezete a magyar szakszerű hivatásrétegződés történetének. Magánkurzusok, céhies testületek az orvosképzés alapjai a század elején, az elmaradottság képe mellett a külföldi egyetemi tanultság igen lényeges vezető szerepével. A század közepétől mind behatóbb állami szabályozás, s magyar orvosi egyetemi képzés is, de ez neki semmiből teremti meg, hanem inkább csak általánosítja, rendszerezi az egészségvédelem intézményeit és hivatásait. Egyébként megmagyarázhatlan lenne, hogy miért szerepelhettek már az első magyar orvosi generációk is oly súllyal a külföldi tudományos életben, szakirodalomban, tudós társadalomban. Csóka L. Lajos a századot az oktatásügy szempontjából a Ratio Educationis korszakának nevezi. Ez is európai elvonatkozás: a változatos egymásba folyó típusok és életközei módszerek helyett elkülönített iskolafajták, tagozatok, osztályok, tantárgyak, tanári képzettségek. Mindez az intellektuális rétegek gyors, nagyhatású, de talán a réginél mechanizáltabb érvényesülésének egyik jelensége. Alszeghy Zsolt a könyv és olvasója címen mintegy az irodalomnak korabeli szociológiáját adja, amint ez a tudományos módszer a régebbi, túlnyomóan esztétizáló irodalomtörténetet az utolsó évtizedekben nálunk oly nagyszerű eredményekkel felváltotta. Könyvjegyzékek, könyvtárak, kereskedők, nyomdák, és nemesek, polgárok, felekezetek olvasótársadalmainak serege, szervezete. Alszeghy a nagy világtörténeti fordulatot, az írott s nyomtatott betűvel hirtelen szótáradását ez emberöltőben, röviden a „felvilágosulással" okolja meg, de módszere bizonyítja, hogy nem egyszerűen szellemi áramlatra gondol, mély társadalmi átalakulásokra. Pigler Andornak a barokk művészetről szóló tanulmánya sem csupán egy stílust, hanem szinte valami szociális formát mutat be, amely központi, udvari irányítás nélkül is gyorsan, szinte önmagától terjedt és számszerű sokaságával is európaisította az ország külső képét. Társadalmi változásokkal szerves összefüggésben: „szétfeszíti" az egykori városképet, amelynek egymásra fészkelő házcsoportjait a városfalak eddig plasztikai egységgé foglalták össze; megnyitja a vidéki kastélynak előbb zárt tömbjét is; egytornyú templomtípusával egyöntetű vonást ad a falu képének is. Haraszti Emil is ilyesfélekép szól a barokk zenéről is, a nyugati műzene elterjedéséről