Századok – 1944
Ismertetések - Zolnai Béla: II. Rákóczi Ferenc. Ism.: Csapodi Csaba 514
su ESZME- ÉS POLITIKAI TÖRTÉNET talál a szerző arra is, hogy rámutasson, milyen irányban járunk még csaknem teljesen ismeretlen talajon. A munka legnagyobb erénye, határozott és higgadt állásfoglalása a magyar barokk kétes kérdéseiben. (Pl. a magyar barokk idegensége, a barokk és a protestantizmus stb.) Hiánya pedig — ami a szűk keretek között és a részletkutatások mai állapotában teljesen érthető —, hogy a kialakulásnak és a hanyatlásnak inkább a külső, mint a belső képét adja. WACZITLIK MARGIT KORODA MIKLÓS: A MAGYAR FELVILÁGOSODÁS BREVIÁRIUMA. Budapest 1943. Anonymus, 1901. 8°. Íróember munkája s így a gyűjtemény díjával van a filológus vagy történész részéről megszokott rendszerességnek és pontosságnak. Igy közvetlen forrásaira csak néha utal — egyszer e sorok írójára, egyszer Fraknóira —, ami olyan benyomást kelthet az olvasóban, mintha ezt a sok olvasmányt a szerző maga állította volna össze vagy fedezte volna fel (egy részük kézirat). Mindamellett bő és tartalmas választék van a könyvben és még a szakember is okulhat belőle. Az előszó szintén publicista tollára vall, aki nem egészen tudja vagy nem is akarja a ma aktualitását a 150 év előtti aktualitástól elválasztani. A történetíró bizonyosan máskép fogott volna hozzá: rámutatott volna a korszak ittas optimizmusa mellett az eszmék zavarosságára és elválasztotta volna ez egyes eszmecsoportokat egymástól, míg a szerzőnél politikai, filozófiai, társadalmi felvilágosodás egy tömegben marad s így a szerző jobbára másodkézből, bár tagadhatatlanul ügyesen, inkább írói egyénenként ismerteti a magyar felvilágosodás tényezőit. Nem értjük, miért választotta ketté Bessenyeit? A szemelvények beosztása sem egészen világos. K. M. mégis jó szolgálatot tett a tudománynak azzal, hogy ezeket a szövegeket összeállította. A beavatott ebből is jó képet кар a fontos kor eszméinek tömkelegéről és egyes elágazásairól. ECKHARDT SÁNDOR TOLNAI BÉLA: II. RÁKÓCZI FERENC. [Budapest 1943], Franklin-Társulat, 224 [1] 1. 8°. — (Magyar életrajzok. Szerk. Szekfű Gyula.) Thaly Kálmán lelkes és szorgalmas publikáló tevékenysége és Márki Sándor háromkötetes Rákóczi-életrajza óta nagyot fejlődött a magyar történettudomány, de az új eredmények Rákóczi alakját kevéssé érintették. Az egyetlen munka, amely úttörő módon szólt bele a Rákóczi-kérdés kutatásába, a ,,Száműzött Rákóczi", a körülötte támadt vihar folytán nem érhette el igazi hatását. A rákövetkező közel negyedszázados időben pedig Rákóczi egyénisége meglehetősen kiszorult a tudományos érdeklődés köréből. A Szekfü könyve ellen indított hajsza nem volt alkalmas arra, hogy más komoly kutatókban kedvet keltsen a tárggyal való foglalkozáshoz. Annak idején a tudományos körök szinte egyhangúlag Szekfü mellett törtek lándzsát, a közvélemény pedig ugyanilyen egyöntetűséggel ellene tajtékzott. Szomorú bizonysága a tudomány és a nemzeti közvéleméy végzetes szétszakadásának, a világháborút megelőző kor illúziókat kergető hajlamainak és nemzeti, történelmi műveltsége hiányosságának . . . Zolnai Béla volt az első, aki a húszas években értékes tanulmányaiban (Magyar janzenisták, A janzenista Rákóczi, Mikes eszményei) olyan szempontokat hozott a Rákóczi-kutatásba, amelyek az eddigieknél közelebb visznek a fejedelem megismeréséhez és a korábbiaknál mélyebben hatolt be e komplikált egyéniséget alkotó szálak szövevényébe. Néhány év múlva Markó Árpád kitűnő hadtörténelmi munkája: „II. Rákóczi Ferenc a hadvezér" mutatta meg, hogy az érdeklődés Rákóczi iránt fokozódóban van. 1935-ben azután, a fejedelem halálának kétszázéves évfordulójakor a Magyar Tudományos Akadémia emlékkönyvet adott ki s ezzel lerótta történettudományunk nagy adósságát. A két hatalmas kötetben a szakemberek egész sora adta tudásának leg-