Századok – 1945-1946
Hírek - Hoffmann Edit † Nekr. V. L.-től 311
I HÍREK 311 Ideális kolléga volt azok számára, kik bajukkal, problémáikkal hozzáfordultak, s éppoly ideális szakember a Történeti Múzeum élén. Azt tartotta, hogy a magyarság erejének főforrása, jövőjének kezessége múltjában gyökerezik. Hogy a magyar történelem hőskölteménye mögött mekkora munkateljesítmény rejlik, hogy népünk nemcsak harcolt, de dolgozott is, s hogy tudott egyéni kultúrát, nemzeti ízlést teremteni, hogy nem csupán katonái, hanem iparosai, nemcsak hősei, hanem művészei is voltak,— ezt a maga-felállította tételt igyekezett Varjú Elemér igazolni annyi féleképen, amit csak egy áldozatos élet folyamán lehetett. — ,,A sors majd minden száz évben végighúzta térképünkön a pusztítás szivacsát, letörölte munkánk eredményét. Szellemi és anyagi kincseinkből alig maradt valami. Nincs arra Európában példa Magyarországon kívül, hogy virágzó falvak, városok százai tűntek el majdnem nyom nélkül a föld színéről, úgy, hogy létezésükről csak a templomok néhány köve, az eke nyomán felbukkanó porló maradványok, vagy legtöbbször csak sokszázados oklevelek szavai tesznek tanúságot.... Mindig újra kellett felépíteni a templomot, a házat, a kultúrát . .." " Iskolában kéne tanítani ezt a néhány sorát annak az embernek,aki se katedrára, se kitüntető elismerésre nem pályázott soha. Egy foltozott, agyonmosott fehér kabátot vetett le hosszú állami szolgálat után és elment halála napjáig az Életet szolgálni. Hetvenkét esztendő adatott meg neki, hogy ezt megtehesse. — Megtette és állta becsülettel. TÁPAY-SZABÓ GABRIELLA GLASER LAJOS (1903-1— 1944?). Hollétéről semmi biztos hír nincs s így őt is a közelmúlt idők halottai közé kell számítanunk. Geográfus volt, Teleki Pál tanítványa s egy ideig mesterének tanársegéde. Tudományos iskolázottságának alapjait tehát olyan környezetben szerezte, ahol elsősorban tisztult földrajzi szemléletre tehetett szert, de egyben megtanulhatta azt is, hogy az ember tájformáló tevékenységének történeti módszerekkel feltárható múltja van. Itt kapta az első indítékokat ahhoz, hogy a történeti földrajznak legyen szorgos munkájává, azután országos levéltári tisztviselői működése gyarapította tárgyi tudását és tapasztalatait ezen a téren. Dolgozatai bővelkednek a magyar történettudományt közelről érdeklő tények tisztázásában. Hasznos segítőtársa volt történészeinknek kartográfiai érzékével és iskolázottságával is: az elmúlt évtized jelentősebb történeti munkáit túlnyomóan az ő térképei díszítik. Korai távozása fájdalmas Veszteség: még értékes munkásságot várhattunk volna tőle azon a nehezen művelhető és éppen ezért kevesektől művelt határterületen, ahol a sikeres tevékenység a földrajzi és történeti képzettséget egyaránt megköveteli, az eredmények pedig mindkét tudomány hasznára válnak. MENDÖL TIBOR HOFFMANN ЕПТТН a Szépművészeti Múzeum igazgatója, 1945 áprilisában halálos baleset áldozata lett. A művészettörténet előkelő magyar művelőjét vesztette el, ki a magyar művészet múltjának több területén úttörő munkát végzett. A kódexek miniatúrái és a szárnyasoltárok táblaképei a régi, a XIX. század nagy mestereinek életműve az új magyar festészet köréből, a Széchényi Könyvtár középkori kézirataitól és a korvináktól Barabás Miklósig és Szinyei-Merse Pálig, voltak kutatásának tárgyai. A magyar művelődés- és társadalomtörténet számára különösen a régi magyar bibliofilekkel és Pozsony középkori művészeti viszonyaival foglalkozó műveiben tett közzé nagy anyagot. Utolsó értekezésében a Szent István-ikonográfia felajánlás-motívumának fejlődését vizsgálta. Mint a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményének évtizedeken keresztül vezetője, a múzeumi évkönyvekben a rajzgyűjtemény anyagát az egyetemes kutatás számára nélkülözhetetlenné vált tanulmányokban dolgozta fel és az évente többször rendezett sokoldalú kiállítások katalógusait kritikai publikációk színvonalára emelte. Az eredeti tudós-egyéniség nagyvonalúságát a részletek pontos kutatásával egyesítette és a szép, határozott és hajlékony stílus ritka erényével ékeskedett, melynek emléke az európai művészet nagymestereiről írt posztumusz esszé-kötete. V. L.