Századok – 1947
Hírek - Erdélyi László † Nekr. Csóka J. Lajostól 356
és a jelen magyar élet mély szociális talajának ez a rendszeres tudományos kutatása érdemesíti elsősorban történettudományunkat arra, hogy a mostani világváltozás után is modern, korszerű tudománynak tekintessék. Agrártörténet: oly társadalmi rétegeké, amelyeknek életét legkevésbbé lehet racionális oksorozatba foglalni. Minden más társadalomalakulás, inkább használta az írásban és a számokban való kifejeződést. Az agrártörténetnél az aránylag gyéren fennmaradt források mindegyikét külön, sajátosan kialakított módszerekkel kell interpretálni. Domanovszky tanszéke mellett a szakemberek egész sora nevelkedett fel erre az egészen különleges megértést kívánó munkára, készen arra, hogy a magyar társadalom alapvető struktúrájának fejlődését, a parasztság történetét, a magunk mély okulására, s a nemzetközi tudományban is kezdeményező elsőséggel feldolgozzák. Talán ez a legnagyobb értékű készség, amivel Domanovszky hosszú munkássága a magyar tudományt a világ mai alapvető változásaiban való helytállásra is felszerelte. Amidőn most Domanovszky Sándornak, évtizedek vezető elfoglaltsága után, legfőbb vágya,, hogy kutatásainak óriási anyagát öszszefoglaló gazdaságtörténetben dolgozza fel — lehetetlen ama reményünket ki nem fejeznünk, hogy páratlan tapasztalataival vezetni fogja továbbra is különösen parasztságunk történeti forrásainak felkutatását és a feldolgozás módszereinek továbbfejlesztését. Egy egész életnek sajátos tapasztalatait nem nélkülözheti a magyar tudomány, s nem nélkülözheti azt az egyéniséget sem, aki fegyelmezettséget, lelkiismeretességet sugároz magából, s mégis az az öröme, ha a vezetettek nem csupán a tanítónak szavaiból akarják táplálni gondolatvilágukat, hanem új, korszerű egyéni célokat s eredményeket, dolgoznak ki a maguk számára. A hetvenéves forduló nem csupán a tisztelet és szeretet megemlékezését váltja ki belőlünk, hanem az örömteljes reménykedést is Domanovszky munkakészségének egy újabb termékeny korszakában. HAJNAL ISTVÁNTudtuk ugyan, hogy megtört már sokáig elpusztíthatatlannak látszó életereje, mégis megdöbbentett bennünket a hír, hogy Erdélyi László nincs többé-1868-ban született a pozsonymegyei Zsigárdon, 1884-ben Pannonhalmán a bencés rendbe lépett, 1911-ben a művelődéstörténet tanára lett a kolozsvári, később a szegedi egyetemen s szolgálatát ott kitöltve a Szent István alapította zalavári apátságba került perjelnek s ott halt meg augusztus 17-én. Ezek az adatok teszik életének lényeges keretét s ezek között töltötte el azt az életet, melyet legtalálóbban egyik legnagyobb elődje, a bencés historikus Beda Venerabilis önvallomásával jellemezhetünk: „...minden gyönyörűségemet a tanulásban, tanításban és írásban találtam." Közel félszázadot töltött a pannonhalmi tanárképző főiskola s a kolozsvári, majd szegedi egyetem történeti katedráján. Igazi tanár-egyéniség volt, aki akkor érezte jól magát, amikor hallgatósága között pazar kézzel oszthatta szellemi-lelki kincseit. Tudták ezt növendékei s ezért ragaszkodtak hozzá évtizedek multán is s ezért emlegetik annyi szeretettel ma is az ő „Laci » ERDÉLYI LÁSZLÓ « 1868—1947