Századok – 1947

Hírek - Erdélyi László † Nekr. Csóka J. Lajostól 356

HÍREK 357 bácsi"-jukat. Már halálos ágyán feküdt, amikor kérésére felkereste egyik fiatal rendtársa, hogy meghallgassa a mester utolsó tanítását. Ez a mester ízig-vérig historikus volt. Történetszemlélete közvetlenül a forrásokon alakult ki. Árpádkori történetünk legértékesebb forrását, a pannon­halmi levéltárat senki nem ismerte jobban nálánál. De középkori történetünk nyomtatásban megjelent anyagát, a krónikákat, legendákat, törvényeket, oklevéltárakat is sokszor áttanulmányozta. Bizonyos, hogy középkori történe­tünk anyagának egyik legalaposabb ismerője volt. Ámde Erdélyi nem elégedett meg a receptív jellegű kutató munkával. A bőséges forrástanulmányok folyamán kialakult történetszemléletét kisebb­nagyobb művei sorozatában tette közzé. Legnagyobb alkotása az a 11 kötetes Pannonhalmi Szent Benedek-rend története, melynek nemcsak megindítása, hanem két kötetének kidolgozása is az ő nevéhez fűződik. Köteteinek leg­nagyobb értéke, hogy gazdag forrásanyaga segítségével új fényt vetített a magánföldesúri — főleg az egyházi — népek változatos társadalmi viszonyaira. Történetszemléletében egyébként is a társadalmi vonatkozások az uralkodók, mint ezt Magyarország társadalma a XI. század törvényeiben. Az Aranybulla társadalma, A magyar lovagkor társadalma és művelődése c. nagyobb művei is mutatják. Tudós élete feladatául egy többkötetes magyar művelődéstörténet kidolgozását tűzte maga elé. Ezt ugyan nem tudta megvalósítani, de az 1936-ban megjelent kétkötetes Magyar történelem és a művelődéstörténeti fejeze­tekbe foglalt Magyarország törvényei Szent Istvántól Mohácsig (1942) c. munkái mégis valóságos tárházai a művelődéstörténeti ismereteknek. Érdekes jelenség, hogy doktori értekezésének tárgya —b első szerelme —, Szerémi György és emlékirata élete végéig foglalkoztatta. 1941-ben jelentette meg Szerémi magyar fordítását s a belőle megkonstruált Mohácsi vész nemzedéké-­ Hasonlóképen sokat foglalkoztatta elméjét a székely eredetkérdés ingerlő problémája is. Gazdag irodalmi munkássága nem volt ment az ellenm­ondásoktól. Erős egyéniség volt, aki túlzottan is bízott saját éleslátásában és kritikai képes­ségében. Amit ő helyesnek vélt, attól nehezen tudott megválni. Alig tudta elképzelni, hogy ugyanazt a kérdést másként is lehet látni és megoldani, mint ő elgondolta, é­s hogy közben ő maga is tévedés áldozata lehet. Ez a maga­biztos optimizmusa s az ellenvélemények sokszor felületes kezelése, ami főleg az irodalmi —­ elsősorban a külföldi — eredmények, analógiák stb. figyelmen kívül hagyásában jelentkezett, nem egyszer hátrányosan befolyásolta tudomá­nyos működése eredményességét. De a vitának, a tudományos problémák közös erővel való tisztázásának lelkes híve volt. Mozgékony szelleme középkori lovagként bátran és készségesen állt ki az ilyen szellemi viadalok arénájára. A Tagányival folytatott nagy vitájára még élete végén is látható gyönyörrel emlékezett vissza: „...Következett a tűzpróba. Óhajtottam, hogy kiválóbb szakértő mondja meg, vájjon társadalomtörténeti új megállapításaimmal szem­ben mint vélekedik és a régi tanításokból mit akar fönnttartani. Kérésem nél­kül is előrobbant Tagányi Károly 20 oldalas erős támadása. . . Előbb a szégyenpír, aztán az örömpír ült az arcomra; az örömé azért, hogy íme itt az alkalom összemérni az újat a régivel... Tagányi érdeme elvitathatatlan." Bármennyire is becsülte tehát saját meglátásait és elgondolásait, azért mások eredményeinek tudomásul vétele és értékelése elől sem zárkózott el-Erdélyi László egyéniségéről emlékezve megállapíthatjuk, hogy lelkes tanár, igazi pedagógus volt, aki kötelességének tartotta tanítványai szellemi­erkölcsi gazdagítását; valódi tudós volt, aki egész életén át szenvedélyesen kutatta magyar népe múltját, annak igazi történetét; tiszta lélek és hűséges bencés volt, aki összhangba hozta életmódját és világnézetét; boldog ember volt, mert hitt eszményeiben és meg volt győződve arról, hogy azokat egyéni munkásságával eredményesen szolgálhatja. Ez a tudat lelkesítette a végsőkig tartó kutatásra — kutató tekintetét csak a Mars Imperator előtt csukta le akkor, mikor már szűrődött feléje az Örök Világosság fénye, mely véglegesen tisztázta számára is a földi élet probléma­világát. CSÓKA J. LAJOS

Next