Századok – 1954

Tanulmányok - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa 285

II. RÁKÓCZI FERENC ВНЕ­, N AI KIÁLTVÁN­YA 305­3 Tanulmányunk harmadik szakaszában a breznai kiáltvány hatásáról szóló adatokat gyűjtöttük össze. E kérdés tárgyalásakor két — csak látszólag felesleges — kérdést kell felvetnünk. Az egyik kérdés ez : mi volt Rákócziék célja a kiáltvány kibocsátásával, kinek és mire szánták ? A másik : mit jelentett a nép számára, mivel segítette elő mozgalma kibontakozását és megerősödését? Mikor e kérdésekre választ keresünk, megint csak apró, szórványos adatokra találunk, de nem ilyen adatok összekeresgetéséből, egymáshoz illesztéséből alakult-e ki és gazdagodik a nagy kuruc szabadságharc megindulásának története ? A kiáltvány az egész magyarságnak szólt, osztálykülönbség nélkül mindenkinek , a privilegizált nemzetnek éppúgy, mint a föld jogtalan népének. Értse meg mindenki a hazában, — ez a pátens fő mondanivalója — itt az idő a Habsburg-uralom lerázására, tehát mindenki fogjon fegyvert ellene : nemes és jobbágy, úr és paraszt, mert mindenkinek közös érdeke, hogy megszaba­duljon tőle. A kiáltványról szólva történetírásunk arra szokott rámutatni, ami döntően újnak látszik benne, arra, hogy a »nemtelen igaz magyaroknak« is szól. De hát valóban első eset az újkori magyar történetben, hogy »a privi­legizált nemzet előkelő tagja az adózó, robotoló szegény népben szövetségest lát?« Nem, a Habsburg-elnyomás ellen felemelkedő nemzeti ellenállás törté­netében, a kuruc harcok évtizedei alatt, már többször is előfordult. Már emlí­tettük : Rákóczi Ferenc anyai nagyapja is fegyverbe hívta jobbágyait, amikor fegyvert emelt. A felvidéki Tizenhárom­ Vármegye nemesurai is tudták : csak a jobbágyok segítségével kezdhetnek fegyveres támadást, s ők is fegyverre szólították a parasztságot. Zrínyi Péter, Szepessy Pál, majd később Rákóczi Ferenc tisztában volt azzal, hogy a jobbágy csak akkor kel fel, ha tudja jól , miért harcol, ha az ország szabadságharca elhozza az ő felszabadulását is a gyűlölt, mert elviselhetetlenné vált jobbágyi állapotból. A kuruc mozgalmak­ban kezdettől fogva megvan a nép harcának ez a kettőssége. Rákóczi breznai kiáltványa, későbbi jobbágypolitikája történeti előzményekből következett, s nyitott úton haladt. Nem újság benne a jobbágyok fegyverbe szólítása és sérelmeik megemlítése. Az új, a rendkívüli Rákóczi döntése : bár kiáltványára csak jobbágyok sereglettek össze, a nemesek süket füllel, ellenséges szívvel fogadták, ő fegyvertelen, felkelő parasztok élén mégis megkezdette a harcot.59 . Mikor azonban kiáltványát írta, még remélte, sőt bizonyosra is vette a kuruc hagyományokban gazdag északkeleti megyék csatlakozását. Arra nem gondolhatott, hogy mindjárt fegyverrel állnak melléje, de remélte együtt­érzésüket, jóindulatú semlegességüket, hiszen Barwinszky jelentése is kedvező volt : leveleit szívesen fogadták. Kiáltványával a megyéket is meg akarta nyerni. A tiszaháti felkelők vezetőinek parancsot adott : juttassák el a vár­megyékhez.60 Károlyi szerint a június 12-i keltezésű példányokat Rákóczi egyenesen a megyéknek szánta : »Az megh nevezett kapitányok által minden nemes vármegyéknek újabb pátensei transmittáltattanak az Méltóságho­s Fejedelemtül, kiben mind pogány, keresztény segitéségekkel adhortáltattanak 59 L. a kérdés kifejtését és forrásait iI. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata című t­an­ulmányunkban. 60­­,­ az 57. jegyzetet.

Next