Századok – 1954

Szemle - Ruzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Ism.: Hajnal István) 680

680 SZEMLE Elismerés illeti a Magyar Munkásmozgalmi Intézetet a kiadvány gondos, szép kiállításáért. A negyedíves lapok és az egyes számok fejlécének hű másolata az eredeti példányok formáját hozzák közel az olvasóhoz. Ezt még inkább elősegítené egy-két fotókópia. Nem szerencsés Rózsa Ferenc képének az 1944-es számok közötti elhelyezése. Rózsa Ferenc az 1942-es számok szerkesztője volt. Komoly hiányossága a kiadványnak a jegyzetek majdnem teljes mellőzése. Több helyen szükség lenne magyarázatokra, hogy az olvasó helyesen tudjon tájékozódni. A néhány cikk, ill. munkáslevél kihagyását is helyes lett volna jelezni.­­ E hiányosságok nem csökkentik az illegális Szabad Nép kiadásának kiemelkedő­­ jelentőségét. GALÁNTAI JÓZSEF RUZSÁS LAJOS: A PÉCSI ZSOLNAY-GYÁR TÖRTÉNETE (Budapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1954. 257 L -f XVI tábla) A kerámia az emberiség legősibb »ipara«. A legősibb, amely a szervetlen természet­anyagnak belső, szerkezeti átalakításával teremtett az emberi életet szolgáló technikai anyagot. Mintegy anyja volt, közvetlen szülője vagy nevelője minden anyagátalakító, a vegyi, hőtani, mechanikai hatások kombinációival dolgozó emberi technikának . . . Ilyen, távoli idővel kezdjük ismertetésünket egy könyvről, amely egy magyar kerámiai gyárnak alig két-három emberöltőre visszanyúló történetéről szól. Ruzsás munkája azonban oly példamutató feldolgozás, hogy alkalomként szolgálhat az ipartör­ténet nagy elvi-módszertani kérdéseinek felvetésére. Arra, hogy a Zsolnay-gyár törté­netét mint az­­agyagipar világfejlődésének egy pillanatát állítsuk be és szempontokat tanuljunk belőle a jövendő kutatások számára. A szerző is fejlődéstörténeti problémának fogja fel a gyár történetét , ami egyébként természetszerűen következik a marxizmus tanításainak alkalmazásából. Széles és mély alapokból indul ki, Pécs városának és környékének egész társadalmából a kapitalizmus korának kezdetén, a mezőgazdasági és kézművesi munka formáiból, visszanyúlva az előző századok fejlődésére is. Amit mond, nemcsak konkrét és pontos, hanem előadásának íze is van, rövidsége ellenére is színt és sajátos életet ad a város múltjának. Mint egész munkájában, igen gondos anyaggyűjtéssel dolgozik itt is, levél­tárak, üzleti iratok, magánlevelezések felhasználásával, az egykorú és újabb irodalom­ban kinyomozva az apró, elszórt megemlékezéseket is ; bejárja a színhelyet és környeze­tet ; meghallgatja a hagyományokat is, öreg munkások szóbeli közléseit. A kapitalizmus kialakulását általában elősegítő tényezőket Pécsre vonatkoz­tatva gondosan sorba veszi : a közlekedés, az áruforgalom, a kereskedelem, a banküzlet kitárulását, majd a bérmunkásság keletkezését. S azután, a magyarországi kapitalizmus­nak a szabadversenyen alapuló szakaszában (1852—1900), a tőkés vállalkozónak meg­jelenését, Zsolnay Vilmos személyében, aki még a haladó, alkotó ipari kapitalista típusa, szenvedélyes szakmabeli elmélyüléssel, európai hírű találmányokkal. Mégis kíméletlenül segíti elő a kapitalizmus általános törvényszerű folyamatát, a termelés és a tőke koncentrációját, a munkás munkájának és egzisztenciájának önállóságtól való meg­fosztását. Majd a kapitalizmus imperialista szakaszában (1900—1921) mindannak nyers üzletszerű kihasználása következett, amit az előző korszak termékenyen alkotott. A gyá­rosból fináncoligarcha lett, szövetségben az államhatalommal, mind ellenségesebb állásfoglalással a proletarizálódott munkássággal szemben, ennek mind öntudatosabb szervezkedésével és mozgalmaival szemben. Ugrásszerűen megnőtt a vállalkozó-tulaj­­donos profitja, szomorú statisztikák hasonlítják össze a profitnak és a többszáz főnyi munkásság összbérének évi összegeit.­­•­ A két világháború közötti időszakban aztán egyre élesednek a fejlődésnek mindezen tendenciái. Nem térhetünk itt ki Ruzsás munkájának gazdag részleteredményeire. Példát mutatott arra, hogy a társadalmi fejlődés törvényszerűségében való meggyőződés nem kötelez a sablonosságra ; szabad tere marad az újnak, a változatosnak, a sajátosnak a történeti jelenségek tárgyalásában. Mint ahogyan a szerző az egész Zsolnay-gyárat a magyar ipari kapitalizmus általános fejlődésétől bizonyos mértékig elütő, sajátos jelen­ségnek tartja. Mindenekelőtt azért, mert éppen a kerámiai iparban általában véve

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék