Századok – 1955
Szemle - Dobrov A.: Az USA távolkeleti politikája az orosz-japán háború időszakában (Ism. Dolmányos István) 134
SZEMLE 134 talos kiadványok, a memoár-irodalom mellett nagy figyelmet szentelt a szerző a burzso publicisztikának, a munkássajtónak és szépirodalomnak. A kötetet névmutató egészíti ki. A. Z. Manfréd monográfiájának értékét időszerűsége is növeli. Az egész munka azt bizonyítja, hogy az egymással versengő kapitalista országok között elkerülhetetlenek a konfliktusok. Az orosz-francia szövetség története pedig intő példa a mai Franciaország számára, amely háromnegyed évszázad alatt háromszor lett áldozata a német agressziónak. Manfred műve — Jeruszalimszkij már említett munkájával együtt — nélkülözhetetlen a XIX. század végi nemzetközi kapcsolatok megértéséhez. VADÁSZ SÁNDOR A. FLOEPOBflÁJlbHEBOCTOMHAfl I10J1HTHKA CIHA Β HEPHOfl PyCCKOHNOHCKOH BOJíHbl (MocKBa, rocnoJiHTH3«aT, 1952, CTp. 396, 1 κβρτβ) AZ USA TÁVOLKELETI POLITIKÁJA AZ OROSZ-JAPÁN HÁBORÚ IDŐSZAKÁBAN A távol-keleti imperialista támadó politika — korunk egyik legfontosabb kérdése — megértéséhez nyújt segítséget ez a munka. Az Egyesült Államok hagyományos agresszív tevékenységének egy kevéssé ismert, de annál érdekesebb és tanulságosabb korát tárja fel. Jelentősége, hogy rövid időszakot tudományos alapossággal megvizsgálva, megsemmisítő csapást mér az amerikai imperializmust kiszolgáló történetírók valótlan, az USA külpolitikáját demokratikusnak és békeszeretőnek feltüntető állításaira, valamint a korabeli és mai amerikai propaganda hasonló jellegű szólamaira. A szerző igen tekintélyes mennyiségű kiadatlan orosz forrásra, az első világháború előtti amerikai, angol, japán stb. diplomáciai okmányok egész tárházára és az azóta kiadott nemzetközi emlékiratirodalom legfontosabb munkáira alapozza tételeit. A nagy erudícióról tanúskodó munka világos vonalvezetéssel igazítja el az olvasót az orosz-japán háború bonyolult diplomáciai kulisszatitkai között. Kétséget kizárólag bebizonyítja, hogy a XX. század első évtizedében— csak úgy, mint később — az Egyesült Államok kormánya semmiképp sem folytatott »semleges politikát« Oroszország és Japán irányában. Ellenkezőleg, a világuralomra törekedve és Japánt eszközülfelhasználva, az USA az orosz-japán háború legfőbb szervezőjévé vált. Ily módon ez az imperialista összecsapás tulajdonképpen japán-angol-amerikai háború volt Oroszország ellen. Már 1903-ban — amint ezt Allen, az amerikai kormány koreai képviselője naplójában feljegyezte — Theodor Roosevelt, az USA akkori elnöke világosan kijelentette, hogy háborút akar Oroszország és Japán közt (131. 1.). Rá egy évre az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is a japán imperialisták értésére adta, hogy egy orosz-japán háború esetében »jóindulatot« fog tanúsítani (134. 1.). Amennyiben pedig Németország és Franciaország Oroszországot támogatnák, úgy kilátásba helyezték a japán diplomatáknak, hogy az USA hajlandó a »legmesszebbmenő módon« levonni a következtetést egy ilyen helyzetből, azaz háborúba szállnának Japán oldalán (139. 1.). Japán kizárólag csak azért merte megtámadni Oroszországot, mert háta mögött érezte az amerikai diplomáciai és hadianyag-segítséget. A háború időszakában — amint ezt a szerző statisztikai kimutatások tömegével bizonyítja — hatalmas mértékben fellendült az USA Japánba irányuló, hadicikkekből álló exportja. A japán kormány az egyik dollárkölcsönt a másik után kapta. Ugyanakkor csökkent az USA áru- és tőkekivitele Oroszországba (152—153. 1.). A munka külön fejezeteket szentel az Egyesült Államok Korea és a kínai nép elleni imperialista politikájának. Kimutatja, hogy Koreát az amerikai imperialisták céljaik elérése érdekében, szabályos szerződés formájában, a japán területrablók martalékául dobták (175—176. 1.). Kína nemzeti érdekeit, függetlenségét pedig lábbal tiporták úgyannyira, hogy 1905-ben már széles imperialistaellenes mozgalom alakult ki Kínában az amerikai áruk bojkottálásának jelszavával (2021.). Igen jelentős a könyvnek az a része, amely az 1905 augusztusában összeült portsmouthi konferencia előkészítésével és lefolyásával foglalkozik. Véget vet annak a legendának, hogy Theodor Roosevelt elnök oroszbarát közvetítő politikát folytatott. Az USA